Lassú Ruanda - így látják szakértők az öt éve zajló népirtást Darfurban, ahol havonta még mindig körülbelül százan halnak meg főleg a kartúmi rezsim által felbérelt janjaweed milíciák kegyetlenségeitől, s az év első öt hónapjában 180 ezer ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét. Szemtanúk beszámolója szerint a menekülttáborok ketyegő bombákra emlékeztetnek, ahol az ENSZ Világélelmezési Programja az autókonvojokat és humanitárius dolgozóit ért támadásokra, valamint a nehéz útviszonyokra és az időjárásra hivatkozva már a felére csökkentette a táborokban sínylődő mintegy kétmillió menekült havi élelmiszeradagját. A táborokban burjánzik a droghasználat, az emberölés és a prostitúció, a lázadócsoportok pedig egyre inkább a radikalizálódó, reményvesztett fiatalokban lelnek támaszul, s egy brit emberi jogi aktivista csoport szerint az Igazság és Egyenlőség Mozgalom egyre több 9-15 éves gyermeket toboroz kötelékébe. Mindeközben Kartúm kezdi leszerelni a táborokat, mondván, a Nyugat eltúlozza a konfliktus mértékét.

A világ legnagyobb békefenntartó missziójának megálmodott UNAMID tervezett 26 ezres létszámának csak közel a harmada, 9500 fő foglalta el eddig állomáshelyét. Martin Luther Agwai, az UNAMID parancsnoka elmondta: továbbra sem érkezett felajánlás helikopterről, valamint szerinte tovább kellene szélesíteni a miszszióban részt vevő országok listáját. A parancsnok emlékeztetett, hogy míg a konfliktus kirobbanásakor csak kettő lázadócsoport tevékenykedett, mára már több mint harmincra tehető a számuk, akikkel szinte lehetetlen érdemi párbeszédet folytatni. Továbbá Agwai szerint a nemzetközi közösség csak az Omar Haszan el-Besir vezette kartúmi kormány által elkövetett bűnökre fókuszál, amely így megkönnyíti a rebellisek mozgásterét is. A rosszul felszerelt, alulfinanszírozott katonák sanyarú helyzetét mutatja, hogy a korábban az Afrikai Unió égisze alá tartozó békefenntartók még kék sisakot sem kaptak a világszervezettől, ezért kénytelenek voltak a sajátjukat átfesteni, vagy műanyag flakont rákötni, hogy így különböztessék meg magukat a helyi katonáktól.

Nagy port kavart a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének, Luis Moreno-Ocampónak júliusi indítványa, aki népirtással, emberiség elleni bűntettekkel és háborús bűnökkel vádolta meg el-Besirt, amely ellen az Arab Liga, Kína és az Afrikai Unió is hevesen ágáll mind a mai napig. Azon túl, hogy egy esetleges elfogatási parancs csak tovább destabilizálná a régiót, az afrikai vezetők állítása szerint kontinensük laboratóriumi terep a nemzetközi jog teszteléséhez. El-Besir Nemzeti Kongresszusa "több erőszakra és vérre" figyelmeztetett, Kartúmban pedig sokan állítják: a Nyugat erőszakoskodása az al-Kaida befolyását növelné meg Szudánban és a szaheli térségben. Néhányan egy NATO vezette, az 1999-es koszovói intervencióra emlékeztető katonai csapásmérés lehetőségét vázolják fel, ám Alex de Waal, a konfliktus elismert kutatója szerint a kulcs a modern humanitárius intervenció és a hagyományos békefenntartás ötvözése lenne. A diplomáciai törekvéseket jelenleg megnehezíti, hogy a szudáni kormány és a rebellisek közötti közvetítésért felelős darfuri speciális megbízott, Djibril Bassolé, Burkina Faso külügyminisztere sem angolul, sem arabul nem beszél, ám kijelentette: küldetése nem lehetetlen.