A múlt héten bemutatott film témája - a szélsőbalos terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) - miatt komoly hullámokat kavar.

A két és fél órás alkotás producere, Bernd Eichinger, az Adolf Hitler végnapjairól szóló Bukás után ismét rendkívül érzékeny témához nyúlt. - Viszsza akartuk hozni a földre Baadert, Ensslint és Ulrike Meinhofot. Szerettük volna a mítoszoktól megszabadítani a RAF alapítóit - nyilatkozta Stefan Aust, a Der Spiegel hamburgi hírmagazin volt főszerkesztője, akinek bestsellere, az először 1985-ben megjelent Baader-Meinhof-komplexum adta a film alapját.

A német szuperprodukcióba jó 20 millió eurót invesztáló Eichingernek egy hollywoodi stílusú akciófilmet sikerült összehoznia, amely kizárólag a tettesekre összpontosít, igencsak leegyszerűsített képet festve róluk. A pszichopata macsó Baader az őt feltétlenül követő Ensslinnel az oldalán "forradalmár Bonnie és Clyde-ként" száguldja be az NSZK történelmének e máig fájdalmas szakaszát. A "belső ellenség" által meglepett államhatalom ugyanolyan szemellenzős és brutális, amilyennek a brutális eszközökben szintén nem válogató városi gerillák hinni akarják. Összetettebbnek tűnik az elkötelezett baloldali újságíró Meinhof, aki intellektuálisan társai felett állt, a RAF-ban viszont alárendelt szerepre kényszerült.

Az 1968-as diáklázadások, a vietnami háború, az osztályharc, az antiimperializmus, a gyerekek lázadása a szülők és a nagyszülők szőnyeg alá söpört náci múltjával szemben mind felsejlenek a filmben. A világot eredetileg jobbá tenni akaró, végül az erőszakba egyre jobban belesüllyedő RAF-osok indíttatásáról, családi-szociális hátteréről azonban keveset lehet megtudni az egyébként kiváló színészeket, korhű környezetet és eredeti helyszíneket felvonultató moziból.

- Az áldozatok, azok családtagjai, a társadalom legfeljebb statisztaként bukkannak fel. A tettesekből hősöket gyártanak, Baadert popbálványként dicsőítik - fakadt ki Bettina Röhl, Ulrike Meinhof publicistaként ismert lánya. Még keményebben fogalmazott a Frankfurter Allgemeine Zeitung: a konzervatív napilap politikai pornónak nevezte a kritikusok által közepesre értékelt művet. Aust könyve viszont erősen ajánlott. (D. A.)