A leglátogatottabb cseh online portál, az aktualne.cz riportot is írt a múlt hétvégi magyarországi békemenetről és az ellenzéki demonstrációról. A cikk szerzője rámutat, hogy Csehországban elképzelhetetlen lenne, hogy pártrendezvényeken ekkora tömeg jelenjen meg, ahogy Magyarországon tapasztalhattuk, miként azt is, hogy mennyire indulatos, éles szópárbajokkal van tele a kampány. „Magyarország az ellentmondások országa" - mondja David Prokop, az egyik cseh cég Budapesten dolgozó, magyarul is beszélő munkatársa, aki példaként azt a számára meghökkentő tényt hozza fel, hogy ebben az országban a baloldali pártok bírálják a jobboldali kormányt azért, mert túlságosan oroszbarát, Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig titkos tárgyalások végén kötött alkut Vlagyimír Putyinnal a paksi atomerőmű korszerűsítéséről és bővítéséről.

„Emiatt az oroszok karmai közé került az ország. Minderről csupán a baloldali média számolt be, különösebb visszhang nélkül, ugyanis az újságok, rádióállomások és tévécsatornák többségét már a kormánypártiak birtokolják, az úgynevezett közmédiumok pedig olyan kormánypropagandát folytatnak, amelyen hozzám hasonlóan a külföldiek már csak mosolyognak" – állítja Prokop.

A szlovák lapok közül a legtöbb kommentárt a pozsonyi Sme közli. Peter Morvay, a szerző Magyarországon ismert konkrétumok sorával igazolja, hogy „az oligarchák országában" Orbán számára a programként hangsúlyozott folytatás annyit jelent, hogy lehetőleg teljesen bekebelezzenek mindent, és a társadalom minden területét ők uralják. A pozsonyi Pravda a magyarországi szlovákok képviselőit szólaltatja meg, akik szerint a hivatalos állásponttal ellentétben a módosított választási törvény számukra hátrányt jelent. Ugyanis az, aki valamelyik kisebbség tagjaként regisztrált, nem szavazhat pártlistára, amit a legtöbben diszkriminációnak tartanak. „Emiatt sem regisztrálnak annyian, mint amennyit a jogszabály megszab, s igy még a miénkhez képest jóval nagyobb lélekszámú magyarországi romáknak és németeknek sem lesz parlamenti képviselőjük. És megismétlődik az, amit idáig tapasztaltunk: papíron mindenre jogunk van, a valóságban alig valamire – nyilatkozta a lapnak Imrich Fuhl, a magyarországi szlovák önkormányzat egyik vezetőségi tagja.

Lesújtó véleményt írt a magyarországi pártok programjairól a pozsonyi Új Szóban Gál Zsolt, a Komensky Egyetem politológiai tanszékének oktatója. „Nem is tudom, melyik a jobb taktika, a Fidesz–KDNP, amelynek nincs is programja vagy a többiek, akiknek van ilyen jellegű dokumentumuk és ebből pár konkrét dolgot ki is lehet hámozni. Utóbbi esetben az ember attól kap infarktust, amit olvas, Orbánnal és csapatával kapcsolatban pedig attól, amit folytatás címén várhat tőlük. Részben a Jobbik programja tekintélyes részének megvalósítását (mint az elmúlt négy évben), valamint a megkezdett politikák folytatását. Értsd, lesznek további államosítások (közműcégek), folytatódik a piacok átszabása és haveri kézbe való átjátszása (jöhetnek a nemzeti italboltok vagy a tömény szesz megy a nemzeti dohányboltokba), marad a harc a rossz multik és az unió ellen, persze úgy, hogy minél több különadót gomboljunk le a multikról és minél több támogatást az uniótól, folytatódhat a statisztika kozmetikázása kamuközmunkával, meg az adósság elleni harc is, úgy, hogy újabb csúcsokat dönt az államadósság. (A nyugdíjakat már nem lehet megvédeni, mert a 10 milliárd eurónyi elkonfiskált vagyont már elköltötték.) Röviden, a Fidesz–KDNP az elmúlt négy évben már bebizonyította, hogy képtelen megállítani Magyarország leszakadását (vigyázat, már rég nem Nyugat-Európához, hanem a térségbeli versenytársakhoz képest). Közben meg olyan közjogi rendszert alakított ki, hogy megváltoztatására a balliberális ellenzék (LMP-vel vagy a nélkül) képtelen lenne, mert kétharmad nélkül nem megy. De ha nem lenne az Orbánék által kialakított kétharmados aknamező, akkor elég tanulmányozni a kormányváltásban reménykedők programjait és ígéreteit. Ezek önmagukban is meggyőzhetnek minden kétkedőt arról, hogy nincs esély kilábalásra és a fenntartható felzárkózásra. Azért, mert a programok (így, többes számban, mert a ballib összefogáson belül három is van!) piacellenesek, populisták (finanszírozhatatlan és/ vagy a gazdaságra káros ígéreteket tartalmaznak) és nyomokban sem találni a környező országokban már bevált reformlépéseket. Természetesen vannak különbségek, de összességében minden releváns párt abból indul ki, hogy a problémákért a túl sok kapitalizmus okolható, ezért kevesebb piac és több állami beavatkozás kell. Én pont fordítva gondolom, és annak a (nem túl sok) magyar választópolgárnak, akik hasonlóan gondolkoznak, most nincs kire szavazniuk. Magyarország tragédiája ezzel újabb felvonáshoz ért, a demokrácia megmentéséért küzdő pártokra még lehet szavazni, az egészséges piacgazdaságot támogatókra már nem" – vélekedik a szerző.