Orbán Viktornak nem kell különösebben átszerkesztenie a tavalyi misszió­vezetői értekezleten elmondott beszédét. A felütés akár szóról szóra ismételhető: rég álltunk ilyen nehéz ősz előtt. A miniszterelnök a nagykövetek szerdán kezdődő, a hét végéig tartó éves értekezletének nyitó eseményeként ezúttal is elmondhatja, hogy az euróválság és az ahhoz kapcsolódó reálgazdasági válság – amint azt tavaly ilyenkor megjósolta – még nem múlt el. A misszióvezetőknek arra is fel kell készülniük, hogy jön majd annak kormányfői bizonygatása, hogy mára „mainstreammé”, azaz bevetté váltak a magyar gazdaság „unortodox” intézkedései széles ez Európában. A kontinens egy sor államában bevezették a „Budapesten feltalált” bankadót és a különadók tekintetében is a magyarokat követi fél ­Európa.

A mostani fórumon írják majd be a nagykövetek „ellenőrzőjébe” az érdemjegyet annak alapján, ki-ki hogyan reagált a helyi sajtóban megjelenő, „Magyarországot ­becsmérlő” írásokra. Ezt a szorgalmi feladatot Martonyi János külügyminiszter osztotta ki még a tavalyi nagyköveti értekezleten. A beszámoltatás ezúttal várható.

Külügyes forrásaink szerint morózus hangulatú tanácskozás elé néznek a külföldön szolgálatot teljesítő misszió­vezetők a Bem rakparton. Már a külsőségek is erre utalnak. Idén nem lesz osztrák diplomatákkal közös pannonhalmi kirándulás, mint tavaly, s jeles külföldi – vagy legalábbis európai – vendégeket sem hívtak meg az eseményre. A díszvendég Szurin ­Picuvan, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövet­ségének (ASEAN) thaiföldi főtitkára lesz.

Az alaphangot alighanem az a pletykaként terjedő hír adja, amelynek bizonyságára ugyanakkor számos jel mutat: Orbán Viktor távolról sem elégedett a külügy munkájával. Erre utal, hogy a nyár elején a kormányfő a nemzetközi kapcsolatokban meglehetősen járatlan Szijjártó Pétert állította a miniszterelnöki hivatal külgazdasági államtitkárságának élére. Őt a külügyesek egymás között „alternatív külügyminiszternek” aposztrofálják, s azzal élcelődnek, hogy Szijjártó egyetlen szakmai erénye kitűnő angolnyelv-tudása. Hiába segíti a volt szóvivő munkáját az uniós ügyekben specialistának számító Gottfried Péter, illetve a már az első Orbán-kormány idején is a külügyek körül szorgoskodó Szemerkényi Réka, Orbán újdonsült nemzetközi csapata mégis csak másodosztály a külügy megtépázottan-megalázottan is professzionális gárdájához képest.

Hírek szerint a múlté a korábbi jó viszony Németh Zsolt államtitkárral is, akinek nemcsak azt írják a rovására, hogy a külgazdasági kapcsolatok diplomáciai támogatása kudarcot vallott, hanem azt is, hogy látványosan megbukott az ő nevéhez köthető fideszes nemzetpolitika. (Igaz, ezért a területért hivatalosan Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes felel, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a nemzetpolitikát ő csinálja.) A határokon túli magyarságot megosztó politikát előbb a szlovákiai nemzettestvéreinken tesztelték, de két egymást követő parlamenti kudarc, a Fidesz által támogatott „színmagyar” MKP ismételt kiszorulása a pozsonyi parlamentből sem volt elég a konklúziók levonásához. A kormány szempontjából nem volt eredményes a tavaszi romániai helyhatósági választás sem, ahol a Fidesz – s a teljes magyar kormány – az RMDSZ-szel rivalizáló Magyar Polgári Párt, valamint a Tőkés László köré szerveződő Erdélyi Magyar Néppárt támogatását látta célszerűnek. ­Hiába kampányoltak vezető magyar politikusok a két „szakadár” politikai formáció rendezvényein, az erdélyi magyar választók továbbra is a Tusnádfürdőről kiutált RMDSZ mellett tették le a voksukat.

Csúfos diplomáciai kudarcot hozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságáért folytatott küzdelem is. Már az első fordulóban kipottyant az ősszel Magyarország. Noha a külügyi apparátus utólag megpróbálta kisebbíteni e fórum politikai súlyát, nem lebecsülendő siker lett volna bejutni a BT-be. A mindössze öt állandó és tíz nem állandó taggal rendelkező testületben hozzák ugyanis a legfontosabb világpolitikai döntéseket, így Magyarország globálisan is beleszólhatott volna ennek folyamatába.

A globálpolitikát így most az Ázsia, s ezen belül is a tíz országot szám­láló délkelet-ázsiai régió felé fordulás képviseli a magyar diplomáciában. Ez persze nem jelenti azt – mondja Takács Szabolcs, a Külügyminiszté­rium e térséggel foglalkozó helyettes államtitkára –, hogy a korábbi preferen­ciák (szomszédságpolitika, ­nemzetpolitika, euroatlanti régió) háttérbe szorulnának nemzetközi kapcsolatainkban. Csupán abban bíznak, hogy a ­sikeres délkelet-ázsiai régió majd magával húzza a csöppnyi Magyarországot is. S itt már egy apró elmozdulás is eredménynek tüntethető fel. Ha csak néhány százmillióval növelhető a régió országaival elért évi 2,5 milliárd eurós kereskedelmi forgalom, százalékban már az is számottevő siker. S az sem mellékes körülmény, hogy Ázsiá­tól még nem kapott Magyarország olyan fájó pofonokat, mint európai és amerikai szövetségeseitől.