Többnyire 15 méter mélyen fekvő, 75 centiméter széles és 170 centiméter magas járatokról van szó. 2006. június 25-én a palesztin szélsőségesek ezek egyikén keresztül érkeztek és rabolták el Gilad Salitot, azt a tizedest, akit csak öt év múlva engedtek el több mint ezer palesztin fogolyért.
Az izraelieket enyhén szólva meglepte, hogy hány alagút szövi át keresztül-kasul a földet a Gázai övezet alatt és nyúlik át a határokon. Bár a palesztin földsávot folyamatosan kémlelik az izraeli drónok, a mostani konfliktus kitörése előtt a hírszerzésük állítólag három olyan alagútról tudott, amely Izraelbe nyúlik át. Csak a Protective Edge elindításakor készített műholdfelvételeket átnézve jöttek rá – írja a Spiegel –, hogy sokkal több, negyvenöt ilyen alagút lehet, az amerikai műholdak pedig hatvanat találtak. Juval Steinitz védelmi miniszter közlése szerint eddig 32 alagutat tártak fel, amelynek a felét semmisítették meg.
Nagy kérdés, hogy az alagutaknak hogyan sikerült hosszú időn át rejtve maradniuk a fejlettség szempontjából fényévekkel a Hamász előtt járó izraeliek előtt. 2005-ben egy izraeli számvevőszéki vizsgálat már nyíltan kritizálta a hadsereget a „folyamatos kudarc" miatt az alagutak feltárásában, megállapítva, hogy technológiai és hírszerzési problémák vezettek ehhez a kudarchoz.
Az ismert biztonsági szakértő, az IDF volt hírszerző tisztje és egykori Moszad-ügynök Joszi Alfer szerint erre az a magyarázat, hogy egy-egy ilyen alagút egyszerűen annyira „low-tech", annyira alacsony „középkori" fejlettségi szinten áll, hogy az izraeli csúcstechnológia nem is tudja észlelni.
|
Támadásra készülve. Izraeli harckocsik bevetés előtt a Gázai övezet határán
Baz Ratner / Reuters |
„Az alagutak többsége nincs olyan mélyen, hogy a radaroknak feltűnjön. Izraelnek külföldi, az olaj- és a gázmezők feltárásához használt technológiával kellett a nyomukba erednie. És ezzel sem volt könnyű" – mesélte Simon Daniel tartalékos altábornagy az NPR-nek.
Daniel az IDF mérnöki hadtestének volt a vezetője 2003 és 2007 között, amióta azért változott valamelyest a helyzet. A modernizációra a Hamász is hajlik, az izraeliek legalábbis találtak alagutat, amelyben volt áram és légkondicionáló, élelmiszerraktár és izraeli katonai egyenruhák, a falakat pedig a nemzetközi segélyszállítmányokkal érkező betonlapokkal támasztották ki.
Ezeket az alagutakat már a radarok is látják. Egy részüket a palesztin szélsőségesek lakóházakban vagy mecsetekben kezdik el ásni, aminek az az oka, hogy az ilyen helyeken sok ember megfordul, és kevésbé tűnik fel egy két idegen.
A Hamász alagúthálózata 2005 óta a legnagyobb fenyegetés Izrael biztonságára nézve. A megsemmisítés a hivatalos célja annak a szárazföldi offenzívának, amelyet Izrael a Protective Edge keretében július 18-án indított el a Gázai övezet ellen. Benjamin Netanjahu miniszterelnök ma mondta, hogy a szárazföldi offenzíva addig tart, amíg az alagútrendszert teljes egészében fel nem számolják.
Van azonban, aki kétli, hogy ez sikerülni fog. „Úgysem találjuk meg mindegyiket. Abban a pillanatban pedig, hogy kivonulunk, újra ásni fognak" – mondta az alagutakat feltáró és megsemmisítő egységek korábbi vezetője, Ataj Selah a Times of Israel kérdésére.
