Tadics Teodosije ortodox püspökkel. A szerb elnök szerint a békére mindennél nagyobb szükségük van a balkáni sorsban osztozó népeknek

Reuters - Hazir Reka

Koszovóban ünnepli a karácsonyt Borisz Tadics szerb államfő. A 2008-ban függetlenné vált állam kormánya ugyanis engedélyezte a szerb elnöknek, hogy Koszovóban, Szerbia egykori déli tartományában töltse a ma esedékes ortodox karácsonyt. Pristina ugyanakkor nem nézné jó szemmel, ha Tadics politikai beszédeket is mondana – jelezte Rame Manaj koszovói miniszterelnök-helyettes. Tadics a nyugat-koszovói Visoki Decani kolostorában a szerzetesekkel és ortodox hívőkkel együtt tölti az ünnepet, ahol egyébként tavaly áprilisban az ortodox húsvétot is tartotta.

A szerb államfő Krisztus születésére emlékezve, a „keresztény ünnepet megülő és meg nem ülő emberekhez is intézett” békeüzenetben kiemelte: a karácsony alkalmat kínál a vitázó feleknek a kibékülésre, arra hogy kezet nyújtsanak és jobban megértsék egymást, mint az előző évben. Úgy vélte, hogy a békére mindennél nagyobb szükségük van „azoknak a népeknek, amely közös sorsban osztoznak ebben a balkáni, nagyon nehéz és összetett térségben”.

Tadics délután érkezett a szerbek által kultúrájuk és vallásuk bölcsőjeként számon tartott Koszovó nyugati részén fekvő Visoki Decani középkori kolostorába, ahol Teodosije ortodox püspök fogadta. Az államfő a szerzetesekkel együtt tölti az ortodox szentestét és karácsonyt. A szinte kizárólag albán falvak között fekvő, a kulturális világörökség részét képező kolostort, a szerzetesközösséget és a kolostor gazdaságát a NATO-vezetésű koszovói békefenntartó erő (KFOR) olasz katonái védelmezik. Tadics tavaly áprilisban szintén e kolostorban töltötte az ortodox húsvétot, s a pristinai kormány akkor sem támasztott akadályt. A túlnyomó többségében albánok lakta Koszovó 2008. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét, amelyet Belgrád nem ismer el, és elutasít minden közvetlen kapcsolatot Pristinával. A szerb elnök mostani látogatását is kerülő úton, az Európai Unió közvetítésével hozták előzetesen Pristina tudomására. Tadics útja elleni tiltakozásul szerda délután több száz albán egy időre lezárta a Decani települést a kolostorral összekötő utat.

Bár Koszovó még mindig fájó pont a szerb nemzeti öntudat számára, déli szomszédaink – Tadics kormányzásának is köszönhetően – az elmúlt időszakban visszafogottabbak lettek a politikai retorika terén. Belgrád tavaly beadta uniós csatlakozási kérelmét, Vuk Jeremics külügyminiszter minapi beszédében pedig az ország külpolitikai céljai között első helyen szerepelt az EU-tagság elnyerése – igaz, rögtön utána Szerbia területi egységének megőrzése is.

Szerbia Hágában próbálkozik, hogy bebizonyítsa, Koszovó függetlensége ellentétes a nemzetközi joggal. Fő érve, hogy az ENSZ BT 1244-es határozata alapján a végső státuszt tárgyalások útján kellett volna kidolgozni és a folyamatot csak egy újabb ENSZ-határozat zárhatja le, illetve, hogy a függetlenség kikiáltása precedensértékű, s ezért veszélyes. A Koszovó mellett felszólaló Egyesült Államok viszont úgy érvelt: a függetlenség kikiáltása stabilitást hozott a térségbe, és lezárta Európa történetének egyik sötét korszakát, azaz Jugoszlávia felbomlását. A Nemzetközi Bíróság (ICJ) december 11-én fejezte be a meghallgatásokat, de még több hónap, mire meghozza  döntését, amely ugyan nem lesz kötelező érvényű, de fontos jogi és politikai érvvé válhat a „nyertes” kezében – beleértve az jövőben elszakadni vágyó területeket is. Szerbia a számára esetleg kedvező döntéstől azt reméli, hogy újra tárgyalóasztalhoz ültetheti a koszovói politikusokat.

Látkép az etnikailag élesen megosztott koszovói városról, (Kosovska) Mitrovicáról. Pristina és Belgrád is az EU-ba igyekszik, de ehhez rendezniük kell a kapcsolataikat
Reuters - Nebojsa Markovic Mindeközben folyamatosan kellemetlenkedő lépések történnek szerb és koszovói oldalon is. A főleg szerbek lakta észak-koszovói területre Szerbia bírókat és ügyészeket nevezett ki,amihez most már csak Pristinának lenne joga. A koszovói szerbek pedig panaszkodnak, hogy a koszovói alkotmánnyal ellentétben alig tudják használni anyanyelvüket a hivatalokban, és semmi nincs kiírva szerbül. Szintén az északi területeken – állítja az Express napilap – a koszovói áramszolgáltató (KEK) kikapcsolta a villanyt (amiért az ott élő szerbek soha nem fizettek), bár ezt egyébként a KEK tagadja. Kifogásolják viszont, hogy a szerbek most Szerbiából kapják a villanyt, ráadásul szeretnének is érte fizetni. Segítene a helyzeten, ha a koszovói szerbeknek lenne képviseletük. Ám ezt Szerbia sem támogatja, és a koszovói szerbek is úgy látják, az önkormányzatisággal elismernék a koszovói köztársaság létjogosultságát – így két állam közé szorulnak.

Ráadásul Koszovó szintén az uniós integrációt tűzte ki hosszú távú célként. És aki a kávézók zajától zsivajgó, nyüzsgő Pristinában jár, azt gondolhatja, ez nincs is olyan messze. Ám valóság kissé más képet fest: a munkanélküliség több mint 40 százalékos, és a gazdaság nagyrészt a nemzetközi donorokon és külföldön dolgozó rokonok hazaküldött pénzén nyugszik (utóbbi a Világbank szerint a GDP 15 százalékát teszi ki.) A koszovói vezetés idén újabb állami cégek privatizációjával és az export növelésével próbál bevételhez jutni. Szerbia felé azonban nem szállíthatnak árut, és ez is oka annak, hogy míg az import csaknem kétmilliárd dollárra rúg, az export csupán 130 millió dollárt tesz ki. Pedig Koszovóban van lehetőség: 14 milliárd tonna szén bújik meg a föld alatt, és nyelveket beszélő, fiatal munkaerő áll munkára készen, de az akadozó áramszolgáltatás és a korrupció sok befektetőt elriaszt. Az államiságukat mindenesetre most nem Tadicstól kell félteniük.