Koszovó: koraszülött ország a nemzetközi inkubátorban
– Hát, most nincs akkora nagy ünnep, mint 2008-ban – jellemezte a helyzetet Agron Bajrami. A pristinai Koha Ditore főszerkesztője lapunknak adott nyilatkozatában, a kétmilliós ország elé tornyosuló problémákkal ideje kezdenie valamit a kormánynak, amely eddig pusztán a függetlenség elérésére építette népszerűségét. Legfőbb külpolitikai adóssága Pristinának, hogy az EU öt tagországa (Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus) még mindig nem ismeri el a Szerbiától elszakadt tartomány függetlenségét. Ez szerinte fontosabb, mint az elismeréstől elzárkozó Moszkva vagy Peking meggyőzése, amelyre jelenleg nincs is esély. (Ennek híján azonban elérhetetlen Koszovó számára az ENSZ-tagság is, hiába ismeri el az önállóságot az Egyesült Államok és további 74 ország.)
– Persze Brüsszelnek is ideje volna egységes álláspontot kialakítania, hiszen addig nincs integráció, nem lehet felhőtlen Pristina viszonya az itt működő EU-misszióval sem. De a feladat nagy részét itthon kell elvégezni – mondta a napilap vezetője.
A decemberre előrehozott – önálló történetének első – parlamenti választását ugyan megnyerte Hashim Thaci kormányfő pártja, ám a Koszovói Demokratikus Párt (PDK) csak mostanra zárta le a koalíciós tárgyalásokat. Partnere a választásokon ötödiknek befutó – a 120 fős parlamentben nyolc mandátumot szerző – Új Koszovó Szövetség (AKR) lesz, amelynek feje, Behgjet Pacolli megkapja a posztjáról szeptemberben leköszönt Fatmir Sejdiu államfői székét.
Az ingatlanipari nagyvállalkozó ugyanis csak így ment bele a koalícióba, amely azonban így is ingatag: A 34 fős PDK-frakciónak Pacollin túl a szerb kisebbségi képviselőkre valamint a legnagyobb ellenzéki erőtől – a választások előtt a PDK-val nagykoalíciót alkotó – Koszovói Demokratikus Ligától (LDK) elpártolt képviselőkre is szüksége van a többséghez. (A szerbek lakta, elszigetelten élő 50 ezres Észak-Koszovó lényegében nem szavazott. Az ország más részein élő 70 ezer fős szerb kisebbség negyede viszont részt vett a voksoláson.)
Kormány híján a közvetlen tárgyalások megkezdése is lehetetlen volt Belgráddal, amely továbbra sem hajlandó elismerni a tartomány elszakadását. A megbeszélések nem az elismerésről folynának, hanem a mindennapi élet megkönnyítéséről, a koszovói dokumentumok elfogadásáról, mivel e nélkül Szerbián keresztül sem koszovói áruk, sem állampolgárok nem utazhatnak.
– Talán az idén elindulnak a megbeszélések, de fontosabb a jó előkészítés, mint egy közös fotó egy eredménytelen találkozón – mondta Bajrami, megjegyezve, hogy formálisan nem, de a gyakorlatban előfeltétele Belgrád és Pristina megegyezésének az, hogy az EU mind a 27 tagja ismerje el Koszovót. – E nélkül egyik fél európai integrációja sem lehetséges, akkor pedig senki nem is fognak hajtani a megegyezésre. Az országot azonban a politikain túl gazdasági válság is sújtja: a rendkívül fiatal társadalom 45 százaléka munkanélküli, az ország a külföldön dolgozók hazautalásaiból és a nemzetközi támogatásokból működtetett programokból él. A legnagyobb munkaadó a dotációkból eltartott állam. A 220 millió eurós export a tizedét sem éri el az ország importjának. Az egy főre eső GDP 2500 dollár, alig hetede a magyarországi szintnek.
Ráadásul nemzetközi téren a koszovói vezetés reputációja sem makulátlan: tavaly készült el az Európa Tanács megbízásából Dick Marty jelentése, amely szerint Thaci a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egyik vezetőjeként 1998-tól szervkereskedő csoport működtetésében volt érintett, legalábbis az ügyletben közvetlenül résztvevő beosztottjai révén, akik között van, aki jelenleg az elnök tanácsadójaként dolgozik. A svájci Dick Marty jelentése 2500 áldozatról beszél, tanúkra, a főként albán, szerb, moldáv áldozatokat szállító sofőrök vallomásaira hivatkozva.
– Nem hiszem, hogy ez a megítélés volna az akadálya az elismertetés szélesítésének Európában. Márpedig az igazi probléma ez és a nehéz gazdasági helyzet, nem pedig a sajtó által felfújt állítólagos szervkereskedelem ügye – mondta Bajrami.
A Kreml restaurátora. A Svájcban működő ingatlanipari vállalkozásai révén milliárdossá lett Behgjet Pacolli felesége orosz, bár nem valószínű, hogy ez hozzásegítené a Koszovót az Moszkva elismeréséhez. Igaz, Pacolli kapcsolatai jók voltak Oroszországban: a kilencvenes években az orosz parlament felújításán túl ő nyerte el a Kreml restaurációjának 450 millió dolláros megbízását. 1998-ban orosz korrupciós és pénzmosási ügyletek miatt eljárás indult ellene Oroszországban és Svájcban is, az utóbbiban éppen az egy évvel később már a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyészévé váló Carla del Ponte hallgatta ki. Végül az ügyet mindkét országban bűncselekmény hiányában lezárták.
