galéria megtekintése

Korrupcióra figyelmeztet a holland nagykövet is

11 komment


Hargitai Miklós

A külföldről érkező kritikát akkor is érdemes meghallgatni és végiggondolni, ha nem értünk vele egyet. Az önreflexióra és változtatásra képtelen országok ritkán maradnak tartósan sikeresek – állítja Gajus Scheltema, Hollandia budapesti nagykövete. A diplomatával a kulturális kapcsolatokról, a kultúrharcról, a korrupció társadalmi gyökereiről és a protestáns etikáról beszélgettünk.

– Hollandiát a közvélemény protestáns országként tartja számon. Összefügghet ezzel az a tény, hogy az országot rendre a legkevésbé korrupt államok listáján találjuk?

Scheltema a Design Hét Budapesten, a nemzetközi formatervezési fesztivál megnyitóján. A mikrofonnál Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár. Egy bizonyos korrupciós szint fölött a befektetők türelme is elfogy, és más helyet keresnek a pénzüknek
Scheltema (balra) a Design Hét Budapesten, a nemzetközi formatervezési fesztivál megnyitóján. A mikrofonnál Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár. Egy bizonyos korrupciós szint fölött a befektetők türelme is elfogy, és más helyet keresnek a pénzüknek
Forrás: kormány.hu

– Hollandiában is van korrupció, ráadásul nálunk a lakosság igen jelentős, 40 százalék körüli hányada katolikus, ami azt mutatja, hogy óvatosan kell bánni az ilyen leegyszerűsítő világmagyarázatokkal. A protestáns tradíció nagyon erős, és az ország határain túlra is kisugárzik, rengeteg magyar nemes és fontos gondolkodó tanult például a hollandiai protestáns egyetemeken a 16-17. században. Akik ott jártak, talán hazavitték magukkal a vitakultúrát, az ellenkező nézetek tolerálására való hajlamot, a különbözőségek elfogadását, a párbeszédképességet.

Azok az értékek, amelyeket a mai Hollandia megpróbál felmutatni és közvetíteni, jelentős részben itt gyökereznek. A mostani budapesti kiállítás (Rembrandt és a holland „arany évszázad" festészete) ugyanennek a szemléletnek a lenyomata: kíváncsiságé, az új ismeretek befogadásáé, a felfedezésé. És ugyanerről szólt az ősz másik jelentős holland vonatkozású kulturális eseménye, a dizájnhét is: arról, hogy a gondolkodási határokat odébb lehet tolni, és ugyanazokról a több évszázadon át használt tárgyakról vagy terekről teljesen új módon is lehet gondolkodni.

 

– Ezek szerint a holland dizájnban is jelen van a protestáns gondolkodásmód?

– Alapvetően a holland gondolkodásmód van benne jelen: a gyakorlatiasságra törekvés, és a megszokott dolgok folyamatos újragondolásának szándéka. A holland dizájn ma olyan projekteken dolgozik, mint a „shopping dizájn", ami azt jelenti, hogy nem az üzleteket, hanem a vásárlás nagyobb tereit és a közösségi élményt kell újratervezni, vagy a vasútállomás-redizájn, benne az újfajta kommunikációs táblákkal, amelyek a peron teljes hosszában jelzik, hogy hol lesznek a vonaton szabad ülések, hol lehet majd kerékpárral felszállni.

A dizájn nálunk nem felülről lefelé halad, hanem folyamatos párbeszédet jelent, a társadalmi igények megismerését és az azokra történő folytonos reagálást. A protestantizmus talán ott érhető tetten benne, hogy a protestáns egyházak kevésbé hierarchizáltak, nagyobb személyes részvételt igényelnek a résztvevőktől, és ez a szemlélet az élet más területein is megjelenik.

– Az interjú egyeztetésének napjaiban pattant ki a kitiltási botrány, amelynek a hírek szerint van egy holland mellékszála is: az egyik amerikai céget, amely korrupciós szándékokról számolt be a magyar kormánynak, az események idején egy holland igazgató vezette, aki állítólag diplomáciai segítséget is kért. A követségnek van tudomása a nálunk működő holland vállalatokra nehezedő korrupciós nyomásról?

– Az említett ügyet egyelőre a magyar és az amerikai kormány vitájaként kezeljük, közvetlen érintettségünk nincs benne, és a holland vállalatoktól sem kaptunk hasonló jelzéseket. A probléma nem egyedül Magyarországot érinti, a holland kormány támogatását is élvező Transparency International folyamatosan ráirányítja a figyelmet, nem csak akkor kerül reflektorfénybe, ha az USA korlátozza egyes kormánytisztviselők beutazását. A mi szempontunkból az a legsúlyosabb következmény, hogy az elharapózó korrupció az euroszkepticizmus gazdag táptalaja.

Hollandia az egyik legnagyobb nettó befizető az EU-ban, és a holland adófizetőket is egyre jobban érdekli, hogy mi történik a pénzükkel, hogy valóban arra a célra használják-e az adóbefizetéseket, amire beszedik. Ha azt hallják, hogy valamelyik támogatott európai állam kormánya korrupt, akkor teljes joggal gondolják, hogy ők ezt nem szeretnék finanszírozni. Egy bizonyos korrupciós szint fölött a befektetők türelme is elfogy, és más helyet keresnek a pénzüknek. A korrupt gazdaság nem hatékony, mert a gazdasági szereplők nem egyenlő feltételekkel versenyeznek egymással, és nagyon kicsi rá az esély, hogy a legjobb nyer.

– Az alapjogok terén semmilyen kompromisszumra nem leszek hajlandó, azok megsértését semmilyen nemzeti hagyomány vagy kulturális körülmény nem indokolhatja – többek között ezt mondta a holland uniós biztosjelölt, amikor az EP-ben Magyarországról kérdezték. Jelenthet ez keményebb fellépést a korrupcióval szemben, például a magyar kormány kirekesztését az uniós döntéshozatalból?

– Frans Timmermans nem a holland kormány véleményét tolmácsolta, hanem leendő uniós tisztségviselőként beszélt, a nyilatkozatát nem kommentálhatom. Én magam praktikus holland vagyok, európaiként Európa-párti álláspontot képviselek. Ha olvasok egy adatot arról, hogy a magyar kormányzati beruházások 97 százaléka uniós támogatásból valósul meg, akkor büszke vagyok erre, és annak is ugyanígy örülök, ha magyarokat látok dolgozni Hollandiában, vagy hollandokat, akik vállalkozni, gazdálkodni, esetleg a nyugdíjas éveiket eltölteni jönnek Magyarországra. A 70-es években, amikor először jártam Budapesten, és minden szürkének, depresszívnek tűnt, mindez elképzelhetetlennek látszott, ma pedig adottságnak tetszik, pedig ez is olyasmi, amiért folyamatosan dolgozni kell.

„A múltat nem lehet egyszerűen sikerek sorozataként leírni, őszintén kell beszélni a jóról és a rosszról is, tisztázva, hogy mi romlott el”
„A múltat nem lehet egyszerűen sikerek sorozataként leírni, őszintén kell beszélni a jóról és a rosszról is, tisztázva, hogy mi romlott el”
Kovács Attila / MTI

– Amikor a magyar kormány hasonló bírálatokkal szembesül, azokat mindig Magyarország elleni támadásként értelmezi.

– Azt gondolom, hogy minden országnak meg kell hallgatnia és végig kell gondolnia a kívülről jött kritikát, akkor is, ha nem ért vele egyet. A kritika mindig egy lehetőség a dolgok jobbá tételére, de csak akkor, ha a reakció a megoldást szolgálja. A bírálatok megfontolás nélküli elutasítása rossz stratégia. Ha egy ország nem képes az önreflexióra és a korrekcióra, akkor elveszíti az alkalmazkodás képességét, és lemarad a versenyben.

– A most zajló holland kulturális rendezvénysorozaton, a DACS-on a holokauszt és a holland emlékezetpolitika is téma lesz. Hollandia hogyan kezeli például a felelősség, a bűnösség vagy ártatlanság kérdését?

– Fontos megértenünk egymást, és elfogadni egymás érveit akkor is, amikor olyan súlyú kérdésekről van szó, mint a második világháború és a holokauszt. Ez borzasztó időszak volt a holland történelemben is, a népesség arányában nálunk volt az egyik legnagyobb az áldozatok száma, emiatt egyértelmű a felelősségünk. A múltat nem lehet egyszerűen sikerek sorozataként leírni, őszintén kell beszélni a jóról és a rosszról is, tisztázva, hogy mi romlott el, mi csúszott félre. Nincsenek jó és rossz országok, nincs kollektív bűnösség sem. Ha valaki bűnös, nem azért bűnös, mert egyik vagy másik országba született, hanem azért, mert rosszat tett.

– Az utóbbi évek sokadik holland kulturális seregszemléje után milyennek látja a magyar kulturális életet, és hol mutatkozik ezen a téren a legnagyobb különbség a két ország között?

-A magyarországi kulturális jelenlétünk nagyon erős, és nemcsak a nagy tradíciójú ágazatokban, hanem például a kreatív iparágakban, a tárgykultúrában is. Folyamatos a holland intézmények együttműködése a Mome-val, a Téreltérítés csoporttal és a hasonló műhelyekkel. Mivel ismerjük a közeget, természetesen arról a jelenségről is tudomásunk van, amit a kulturkampf kifejezéssel szoktak leírni. Nem hiszünk abban, hogy az államnak iránymutatást kel adnia a kulturális élet szereplői számára, a mi felfogásunkban a kormánynak sokkal inkább a kulturális sokszínűség fenntartásában van szerepe. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a néptánc nagyon fontos, de vannak más táncok is, amelyek ugyanolyan szépek és fontosak.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.