Bármilyen elképesztő is, a szigetország földvolumenének egyharmada ma is az arisztokrácia tulajdonában van.

A nemesek politikai befolyásáról megoszlik a társadalom véleménye, de tény, hogy a Munkáspárt 1997-es hatalomra jutását követő alkotmányos reformok keretében a felsőházban – kilencvenkét lord kivételével – megfosztották szavazati joguktól a széksorokban örökletes jogon helyet foglaló arisztokratákat. Éppen az elmúlt napok egyik fontos politikai fejleménye emlékeztetett viszont arra, hogy nem szabad leírni a felsőház arisztokrata tagjait. David Cameron kormányfőt szemmel láthatólag megrázta a Lordok Háza vezetője, az iskolákért is felelős, viszonylag fiatal és energikus Lord Stratchclyde lemondása. Teljes nevén Thomas Galloway Dunlop du Roy de Blicquy Galbraith több mint negyedszázadon át töltött be komoly kormányzati funkciókat. Az ötvenkét éves politikus távozása nem független attól, hogy – a koalíciós szerződés ígéretével ellentétben – a konzervatív–liberális kormány feladta a lordok háza régen tervezett ambiciózus átalakítását.

A tapasztalatokban gazdag, ráadásul színes egyéniségként számon tartott, az üzleti életbe távozó Lord Strathclyde nem bírálta ugyan a nyilvánosság előtt a kabinetet, de a hírek szerint egyre nehezebben bírta, hogy lázadó liberális demokrata lordok rendszeresen megakadályozták az alsóházban elfogadott törvények megerősítését. Bár egy találó brit mondás szerint a „pulykák nem szavaznának a karácsonyra”, Lord Strathclyde támogatta volna a megújulást, a kormányt kordában tartani képes második kamarát.

Amíg Nagy-Britannia államformája alkotmányos monarchia, minden anakronizmusa ellenére az arisztokrácia is fennmarad. Ám a lordok és a ladyk – pusztán a rangjuknál fogva – idővel biztosan kevesebb megbecsülésnek örvendenek majd.