A 109 fős tartományi parlamentben a szocialista párt 47, a konzervatív Néppárt (PP) 33, a radikális baloldali Podemos 15, a középpártnak tartott Ciudadanos 9, és a szintén baloldali Izquierda Unida (IU) 5 képviselői helyet szerzett a választásokon.

Andalúziát 33 éve irányítják a szocialisták. Susana Díaz, aki 2012 óta vezeti Spanyolország legnépesebb tartományát, azt mondta: politikai helyzetüket most stabilabbnak érzi, mint az elmúlt három évben, amikor koalícióban kormányoztak.

Ezzel a bejelentéssel pillanatok alatt pontot tett a vasárnap este óta tartó találgatásnak, hogy milyen együttműködés várható a pártok között. Az elemzők szerint kényszer szülte lépés a szocialisták kisebbségi kormányalakítása, miután az egyetlen szóba jöhető partner, a Ciudadanos vezetője már az este nyilvánvalóvá tette, hogy nem lépnek koalícióra, és ezt részben azzal indokolta, hogy az andalúz szocialista párt tisztségviselői között vannak korrupciós ügyekben gyanúsított személyek.

Az El País című napilap szerint a pártok azért is vonakodnak bármilyen együttműködéstől, mert két hónap múlva 13 tartományban lesznek helyhatósági választások, és attól tartanak, hogy az esélyeiket akár kedvezőtlenül is befolyásolhatja egy-egy ilyen megállapodás.

A napilap úgy véli, hogy az andalúziai győzelemből nem vonhat le messzemenő következtetéseket a párt országos vezetése, mivel az Susana Díaznak köszönhető, aki nagyon személyes hangvételű kampányt folytatott.

A spanyol sajtó az országot kormányzó Néppárt vereségeként értékeli az eredményt. Az El Mundo című napilap felidézte, hogy Mariano Rajoy miniszterelnök korábban maga mondta azt az andalúziai választásról, hogy egyfajta tesztje lesz a májusi helyhatósági és az év végi általános parlamenti választásoknak. A napilap szerint azzal, hogy 500 ezerrel kevesebben voksoltak rájuk, mint 2012-ben, a választók világos üzenetet küldtek a PP-nek.

A lapok szerint ugyan a tavaly januárban alakult és azóta hatalmas népszerűséget szerzett Podemos ugyan kiváló eredményt ért el a harmadik hellyel, de korántsem szerepelt olyan jól, mint várták. Az eredmény alapján - értékelik - nem kormányzati alternatívának, hanem erős ellenzéknek tekinthető a spanyol baloldalon. Ők elégedettek a saját teljesítményükkel, mert szerintük azt jelzi, hogy változás kezdődött Spanyolországban.