Nem tévedés, a hatalmas sziget – amely nagyobb, mint Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország együttvéve – éppen harminc éve, 1985. február elsején vált ki az Európai Közösségből (akkor még így hívták az Európai Uniót). Dánia tartományaként, kényszerűségből csatlakozott 1973-ban, pedig – nyugtat meg a grönlandi EU-képviselet vezetője – ha a hetvenes évek elején megkérdezik a lakosságot, biztosan nem kér a tagságból. Majd következett az 1982-es népszavazás, ahol az eszkimók leszármazottai végleg búcsút intettek Európának.
A szigetországot „különleges esetté” nyilvánító grönlandi szerződés pontosan három évtizeddel ezelőtt lépett életbe. Mindig is külön világ volt az inuit nyelven Kalaallit Nunaatként (Emberek Országaként) emlegetett sziget, és az is maradt. A gigantikus területen mindössze 56 ezren élnek. 85 százalékuk inuit őslakos. Az ország nagy részét jégtakaró borítja, és a legészakibb pontját csupán 740 kilométer választja el az Északi-sarktól. Na és a nyelv... az egészen varázslatos. Találomra idemásolok két szót a Kalaallit Nunaat című Wikipédia-szócikkből: namminersornerulernissamut, tiguneqartuaartussaallutik.
– Nyugodtan mondhatjuk, hogy Dánia belekényszerítette Grönlandot az Európai Közösségbe, és ez nagy elégedetlenséget váltott ki – magyarázza Maria Ackrén, a Grönlandi Egyetem társadalomtudományi tanszékének vezetője. Főként a halászat miatt (ez adja a grönlandi export több mint kilencven százalékát), hiszen a belépés után külföldi hajók is megjelenhettek a szigetország felségvizein. Ráadásul Dánia nagy olajtársaságoknak adott engedélyt, hogy olaj és gáz után kutassanak a grönlandi vizeken. Nem sok örömöt hozott az európai integráció...
Ha valaki, hát Maria Ackrén megérti, milyen bonyolult a hovatartozás kérdése. Ő maga finn állampolgár, aki a Finnország autonóm tartományának számító Aland-szigetekről származik, így elsősorban alandinak és csak másodsorban finnek érzi magát. Az anyanyelve viszont a svéd, ezért aztán a kollégáival „skandinávul” beszélget (ez a svéd, a dán és a norvég keveréke).
Azt sem könnyű eldönteni, hogy Grönland hová tartozik. – Trükkös kérdés – feleli Torben M. Andersen, az Aarhusi Egyetem dán nemzetiségű közgazdászprofesszora. Grönland Dánia része, mivel nagyon szoros kapcsolat fűzi hozzá. És nem Dánia része, mert az önrendelkezési jogát teljes mértékben tiszteletben tartják. A szigetország fővárosában, Nuukban saját parlament és kormány működik. Igaz ugyanakkor, hogy a grönlandiak pénztárcájában dán korona lapul.
– A függetlenné váláshoz olyan grönlandi gazdaságra lenne szükség, amely képes eltartani magát, és nem függ a dán költségvetési támogatástól. Ez csak nagyon hosszú távon képzelhető el – véli Torben M. Andersen. Az önállóság mégis ott motoszkál a fejekben. – Grönlandon szinte minden párt a függetlenséget támogatja, és azt tekinti végső célnak. Ám e cél elérésére még évtizedeket kell várni – jósolja Maria Ackrén.
A lényeg, hogy a grönlandiak kiválóan érzik magukat úgy, ahogy vannak. Nem elég, hogy „megszabadultak” az Európai Uniótól, még jó üzletet is kötöttek. A kilépésről határozó népszavazást többéves tárgyalások követték, és végül megszületett a grönlandi szerződés, amely Európa és az óriássziget viszonyát mindmáig szabályozza. Dióhéjban: a grönlandiak nagyjából ugyanannyi uniós támogatást kapnak, mintha teljes jogú tagok lennének.
– Nagyon kedvező megállapodásaink vannak az EU-val – foglalja össze a helyzetet a brüsszeli képviselet-vezető. Az egyik bevételi forrás természetesen a halászat, pontosabban az a pénz (jelenleg évi 17,8 millió euró), amelyet uniós tagállamok fizetnek azért, hogy grönlandi vizeken halászhassanak. A másik az úgynevezett partnerségi megállapodás alapján kiutalt EU-támogatás, amelyet mindenekelőtt a grönlandi oktatásra költenek. (A 2014 és 2020 közötti időszakra 217 millió eurót, azaz 68 milliárd forintot irányoztak elő.)
A „nem vagyunk EU-tagok, mégis fizetnek nekünk” állapothoz képest a függetlenség már csak hab a tortán. Lenne. Amikor arról faggatom Lida Skifte Lennertet, hogy mekkora esélyt lát az önállósodásra, közbevág: – De már most önálló ország vagyunk! Nem csoda, hogy Grönland visszatérő példakép a brit médiában. A Daily Telegraph már a főcímben összegzi a mondandóját: „Miért olyan gazdag Grönland? Mert búcsút intett az EU-nak”. A cikk végkövetkeztetése, hogy a briteknek is el kellene köszönniük Brüsszeltől. Ha ez ilyen könnyen menne, már régen elköszöntek volna, ám az inuitok jég borította földje tényleg más világ. Elég a térképre nézni: Európának messziről integet.
