Bollinger útjára pár nappal azt követően került sor, hogy az Újságírókat Védő Bizottság elnevezésű szervezet és a The New York Times több cikkben is bírálta a magyarországi médiahelyzetet. A többi közt az egzisztenciális félelem légköréről és az öncenzúráról tettek említést. – Senki sem szereti, ha bírálják. Ám ha komolyan veszi a demokráciát, nem engedheti meg, hogy ilyen légkör alakuljon ki.
Ahogyan azt sem, hogy bárki féljen kimondani a véleményét, attól tartva, ezért hátrány érheti. Mindennek az alapja a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás, amely ezt betartatja – mondja a szakember. – Amerikában számos rossz eszmét is kifejezésre juttatnak. Ám azt közmegegyezés övezi, hogy ez szükségszerű velejárója az értelmes közvitának. Az Egyesült Államokban is lefolytatták a szólásszabadságról hozott első, 1919-es legfelső bírósági döntés után az olyasféle vitákat, amelyeket Bollinger a mai Magyarországon lát.
Voltak idők, amikor bűncselekménynek számított a kormány bírálata, ezt azonban maga mögött hagyta Amerika, főleg az 1960-as évek folyamán, és megint csak legfelső bírósági döntések nyomán. Széles körű politikai és jogi konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy meg kell jeleníteni a vélemények sokszínűségét. – Ettől a társadalom is erősebb lesz. A politikai mellett a gazdaság is lendületet kaphat – állítja a jogászprofesszor.
|
Recep Tayyip Erdogan török elnök még kormányfőként tavaly decemberben Ankarában a magyar kollégával, Orbán Viktorral. A nyíltság kifizetődőbb
Umit Bektas / Reuters |
Az állam, a kormány számos módon ellenőrzést gyakorolhat a média felett. A cenzúra mellett „puhább módon”, szabályozással is megteheti. Olyan médiakörnyezet jön létre, hogy egyes csatornák, ha kritikus hangot ütnek meg, elveszíthetik a sugárzási engedélyüket. De hirdetések kiosztása révén is. – A Magyarországról szóló jelentésekből az derül ki, itt is vannak ezzel kapcsolatos aggodalmak – állítja Bollinger, mindamellett hozzátéve: nem szakértője a Kárpát-medencei helyzetnek.
Mint állítja, a világban is folynak heves viták: hallani olyan hangokat, például Szingapúrban, Törökországban, Oroszországban, amelyek szerint a kormánykritika felaprózza a társadalmat, és megbénítja a működését. „Valójában ez a rosszabbik választás. A jobbik, a kifizetődőbb, az nem más, mint a nyíltság.”
Ahmadinezsádnak is szót adott
A 68 éves Lee Bollinger, aki 2002 óta áll a Columbia Egyetem élén, a szólásszabadság kérdéskörének vezető amerikai szakértője. 2007-ben vihart kavart, amikor – épp a szólásszabadságot védve – meghívta egy beszédre Mahmud Ahmadinezsádot, Irán akkori, az Izrael-ellenes, holokauszttagadó kiszólásaival nemzetközi botrányokat kavaró elnökét. Hat éven át a Michigani Egyetemet is irányította. E minőségében alperesként két szövetségi legfelső bírósági döntés is őrzi a nevét.
