Kezdjünk megbarátkozni Donald Trumppal!
Donald Trump gyakorlatilag elnökjelölt lett kedden este, miután magabiztosan megnyerte a Republikánus Párt indianai előválasztását. Utolsó komoly ellenfele, a nála húsz évvel fiatalabb Ted Cruz politikai jövőjét féltve félreállt. A demokrata párti oldalon Hillary Clinton elveszítette ugyan Indianát, ám Bernie Sanders kis különbségű sikere legfeljebb három delegátust hozott neki.
Szerda reggel az Egyesült Államokban megkezdődik az igazi elnökválasztási kampány. Az előválasztások eldőltek, az amerikaiak november 8-án két New York-i, Hillary Clinton és Donald Trump közül fogják megválasztani az Egyesült Államok 45. elnökét. Általános várakozás szerint a modern politikatörténet legdrágább és legelkeseredettebb harcára lehet számítani, amelyben a felek nem fogják majd vissza magukat. Különösen Trumpról nehéz elképzelni, hogy tartózkodna a létező legmocskosabb trükkök bevetésétől, de a sok harcban edzett Hillaryt sem kell félteni.
|
Donald Trumpról nehéz elképzelni, hogy tartózkodik a piszkos trükkök bevetésétől
Lucas Jackson / Reuters |
Indianában Trump mintegy 17 százalékos különbséggel verte meg Ted Cruzt. A helyi viszonyok ismerői döntőnek vélik, hogy Trump mellett kampányolt az Indianai Egyetem legendás kosárlabdaedzője, Bob Knight. A helyi nevezetesség szava odahaza szent, különösen a tipikus republikánus szavazók, az alacsonyabb jövedelmű és vidéki fehérek körében. Ted Cruz hívei jajkiáltásaitól kísérve bejelentette, hogy felfüggeszti kampányát. Azt mondta, mindent megtettek, de a választók másként döntöttek,és ő többé nem lát lehetőséget a győzelemre. Trump válaszul ízelítőt adott abból, mire lehet számítani a párt júliusi konvenciójáig: halálra dicsérte a korábban csak „Hazudós Tedként” emlegetett ellenfelét, elismerte, hogy kemény harcos, aki még nagy politikai jövő előtt áll. Trump utolsó állva maradt kihívója a mérsékelt John Kasich ohiói kormányzó, akiből a találgatások szerint könnyen alelnökjelölt lehet.
A másik oldalon Bernie Sanders a hétvégén még átlagosan tízpontos hátrányban volt Clintonnal szemben, az eredmény azonban rácáfolt a felmérésekre: ötszázalékos előnnyel a vermonti szenátor győzött. Ezzel újra bizonyította, hogy a fiatalok, a vidékiek és a fehér szavazók között erősebb Clintonnál. Indianában az is javára szólt, hogy ott a magukat függetlenként bejegyeztetők is részt vehettek az előválasztáson – márpedig minden ilyen államban jól szerepelt. A matek azonban nem jön ki neki, Clinton most 239 delegátussal áll jobban, és a javarészt neki elkötelezett „szuperdelegátusok” miatt a maradék 1114-ből már csak nagyjából 160-170-re van szüksége ahhoz, hogy bebiztosítsa az elnökjelöltséget. Sanders újra megígérte, hogy végigcsinálja az előválasztásokat, bár annyit elismert, hogy nem ő az esélyes. A magát demokratikus szocialistának valló politikusról barátai azt mondják, eleve csak azért szállt be a versenybe, hogy balra vigye a szerinte túlságosan is centrista Demokrata Pártot, de a győzelmek hatására egy ideig maga is elhitte, hogy elnökjelölt lehet belőle. Ennek már vége, ám az eredeti cél megmaradt, és ehhez jó eszköz lesz a philadelphiai jelöltállító konvenció, ahol Sanders a párt második legfontosabb embereként mondhat majd beszédet.
A mostantól legjobban figyelt közvélemény-kutatási adat a Clinton és Trump országos támogatottságát mutató, a felmérések átlagából képzett szám. Ebben Clinton most 6,2 százalékkal vezet, ám előnye csökkenőben van. A helyzet különösen élesre fordulhat, ha Trump tényleg Kasichot emeli maga mellé, aki a demokrata párti jelöltekkel szembeni összevetésekben végig a legjobban szereplő republikánus volt. Trump bizonyos kérdésekben, például a szabadkereskedelmi szerződések ügyében balra áll Clintontól, és okos kampánnyal kihasználhatja annak Sanders által már megmutatott gyengeségeit. A Demokrata Párt tehát nem mehet biztosra, jóllehet a demográfia Clinton mellett szól: Trumpot elutasítja a női szavazók 70 százaléka, a feketék, a spanyol ajkúak és a jól képzett városi lakosság túlnyomó része.
