Első kinti munkahelyén még gödröt ásott, később elvégezte a főiskolát, ma pedig Bristolban tervezi a jövőt. Külföldiként sosem érte hátrányos megkülönböztetés. Főiskolásként már angol beosztottjai voltak egy közértben, ahol két év után supervisorrá nevezték ki.
2011 óta dolgozik programozóként, és ez alatt megháromszorozta a fizetését. Nem tervezi, hogy hazajön; ehhez sok mindennek kellene megváltoznia.
A fuvarozóként dolgozó Simon Sándor is megtalálta a számításait, így legfeljebb akkor jönne vissza, ha megfelelő ajánlatot kapna, de az sem kizárt, hogy kint marad. Az egykori katona hat éve költözött Nagy-Britanniába, saját bevallása szerint a „lengyelek rossz angolja” alapján tanulta meg mostanra igen jól a nyelvet.
Sok munkát vállalt, most pedig úgy látja, öt-tíz éven belül teljesen berendezkedhet. Hogy ez mit jelent? – Saját ház, viszonylag új vagy új autó. Két gyerek, kert, garázs, meg ami kell egy átlagos családi élethez – sorolja a szintén Bristolban élő 33 éves férfi.
Ezek az élettörténetek is jól tükrözik a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által 2014 tavaszán végzett felmérés eredményeit:
a válaszadók döntő többsége elégedett a kinti életével, kétharmaduk pedig biztos benne, hogy öt éven belül nem tér vissza. A felmérés tanúsága szerint a kivándorlás 2010-ben ugrott meg jelentősen, fő okai a magasabb életszínvonal, a munkalehetőségek szélesebb választéka, valamint a hazai gazdasági és politikai helyzet.
Gyolcsos Mária, az Angliai Magyarok Országos Szövetségének (AMOSZ) munkatársa lapunknak elmondta, hogy az utóbbi években megnövekedett a kiutazó egyetemisták, illetve az 50 év körüliek száma, de sok a 20–35 éves fiatal is.
Az AMOSZ tapasztalatai szerint a magyarok többsége a szolgáltatóiparban helyezkedik el (szakácsként, pincérként), de sokan dolgoznak nevelőnőként, mérnökként, orvosként is.
Csakúgy, mint a név nélkül nyilatkozó, szemészorvosként dolgozó debreceni anyuka, aki éppen a szülési szabadságát tölti Magyarországon. Egyelőre úgy fest, hogy jövőre visszatér Liverpoolba, ahol szakmailag is megtalálta a számításait. 2011-ben költözött ki, miután a rezidensképzés elvégzése után nem tudott elhelyezkedni a kiválasztott szemklinikán.
A brit állami egészségügyi szolgálat internetes portálján jelentkezett állásokra, és rövid időn belül már egy londoni klinikán dolgozott. Rengeteget fejlődött, többek közt azért is, mert hagyták műteni.
– Volt rám idejük az embereknek, gyakran adtak át eseteket. Mivel kint nincs hálapénz, az orvosoknak nem érdekük megtartani a beteget. Ha azt mondtam, hogy szeretném én csinálni, üljenek le velem, és asszisztáljanak, akkor azt mondták: szívesen – mutat rá az előnyökre.
