Mintha csak összebeszéltek volna az Atlanti-óceán két oldalán: egyazon napon távozott a The New York Times és a párizsi Le Monde, az egyetlen francia nyelvű világlap főszerkesztőnője. A 60 éves Jill Abramsont váratlanul elbocsátották, míg nála tizenhárom esztendővel fiatalabb francia kolléganője, Natalie Nougayrede lemondott szerdán. Közös volt bennük, hogy első nőként irányíthatták a tekintélyes újságokat.
Abramsont 2011-ben nevezték ki, ami történelmi lépésnek számított. Most viszont a lap kiadója, egyben az igazgatótanács elnöke, Arthur Sulzberger váratlanul szerkesztőségi értekezletet hívott össze, amelyen bejelentette, hogy Abramson távozik, helyét pedig az eddig főszerkesztőhelyettesként dolgozó Dean Baquet veszi át. Az 57 éves, Pulitzer-díjas Baquet kinevezése is történelmi pillanat: ő az első fekete főszerkesztője a hétköznap 1,8 milliós példányszámú lapnak. Abramson nem volt jelen a bejelentésen. Mint arra a sajtókommentárok rámutatnak: nem is próbált úgy tenni, mintha önként távozna. Sulzberger a döntését azzal indokolta, hogy a főszerkesztőcsere változásokat hoz a szerkesztőség menedzsmentjében.
 |
| Jill Abramson Kena Betancur / Reuters |
A döntés magát a NYT szerkesztőségét is váratlanul érte. Azonnal megindultak a találgatások, hogy vajon mi állhat a háttérben. Sokan kezdték idézni a Politico egy évvel ezelőtti cikkét, amely szerint Abramson szobájába hívatta, majd leteremtette Baquetet, aki kirohant, bevágta az ajtót, és ököllel belecsapott a falba. A cikk ezután több forrásra hivatkozva azt állította: Abramson népszerűtlen, mert fölényes stílusban bánik a munkatársakkal. Ellene fordult a hangulat amiatt is, hogy főszerkesztői évei alatt több elbocsátási hullámra is sor került. A The New Yorker magazin mást sejt a háttérben. Úgy értesült, hogy Abramson a közelmúltban összekülönbözött a cégvezetéssel, mert megtudta, hogy sokkal kevesebbet keres elődjénél, Bill Kellernél. A lap egyes forrásai szerint a különbség nem volt jelentős,mások szerint pedig Sulzberger úgy tartotta korrektnek, hogy ha takarékosságra kényszerül a lap, ez a vezetők fizetését is érintse.
