Így amerikai szempontból éppen az jelenthet előnyt a tavaly tavasszal megkezdett, TTIP betűszóval rövidített tárgyalások számára, ha a demokraták rosszul szerepelnek a választásokon. „Ebben az esetben pedig az elnök úgy gondolhatja, hogy ez olyan terület, ahol együtt tud dolgozni a republikánusok vezette kongresszussal. Ilyen témából nincs túl sok, és ezzel el is érkeztünk Obama örökségének a kérdéséhez” – magyarázta Destler.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke, Barack Obama és José Manuel Barroso az Európai Bizottság távozó vezetője egy 2010-es csúcson Kevin Lamarque / Reuters

A szabad kereskedelmi tárgyalások tehát az Egyesült Államokban is a belpolitikai csatározások kereszttüzében állnak, ám Destler szerint a TTIP nem vált ki túl sok indulatot. Vita elsősorban arról van, hogy a kormány kapjon-e előzetes felhatalmazást a kongresszustól a tárgyalások lefolytatására (ez a „fast track”, azaz gyorsítósáv). Ezt a hatvanas évek óta alkalmazták, hogy az elnöknek ne kelljen a tárgyalások során minden ügyben „visszaszaladnia” a kongresszushoz. Csakhogy a legutóbbi ilyen felhatalmazás 2007-ben lejárt, és az Obama-kormány, bár elméletben támogatja a megújítását, úgy döntött, hogy nem vállalja az ezzel járó politikai harcot.

A legnagyobb amerikai szakszervezet, az AFL-CIO például óvatosan támogató álláspontot fogalmaz meg a TTIP-ről. Azt azonban élesen kritizálja, hogy a kormányzat tárgyalódelegációja gyorsított eljárásban fogadhassa el a megállapodást, mert félnek, hogy ez túl nagy hatalmat ad a kezükbe.

Destler lapunk kérdésére megjegyezte: az EU lakossága sokkal inkább tudatában van a tárgyalásoknak, és szorosabb figyelemmel is követi a folyamatot. Az amerikai szakszervezetek és ipari érdekvédelmi szervezetek mind kialakították álláspontjukat a TTIP-vel kapcsolatban, de a vezetőik zárt ajtók mögött általában bevallják: tagjaik bizony nem nagyon érdeklődnek a TTIP iránt. „Én magam rengeteg e-mailt kapok a témában, de mind a csendes-óceáni szabad kereskedelmi övezet megalakításáról, a TPP-ről szól. Soha nem az amerikai–európai tárgyalásokról” – mondta Destler.

„A TPP sokkal nagyobb aggodalmat kelt, mivel abban olyan fejlődő országok is szerepelnek, mint Vietnam. Velük kapcsolatban nagyon sok a nyitott kérdés, például a munkavédelmi szabályozás vagy az állami tulajdonú nagyvállalatok témája” – tette hozzá. Az európai sajtóban és közvéleményben nagy visszhangot kapott, hogy a TTIP elfogadása azt jelentené: az Egyesült Államokban széles körben elterjedt génmódosított élelmiszerek, a hormonkészítményekkel kezelt marhahús vagy a klórral lemosott csirkehús zöld utat kapna. Ezektől az európai fogyasztók idegenkednek. Destler szerint ezek a leglátványosabb konfliktusok a tárgyaló felek között, de találnak majd köztes megoldást, nincs szó „mindent vagy semmit” elvről. „Ám az érdekes kérdés, hogy ki fog engedni” –mondta, és elismerte: ha hevesen tiltakozik az európai lakosság a fent említett kérdésekben, akkor ez nyomást gyakorolhat az európai politikusokra, ami pedig változtathat a tárgyalások végkimenetelén.

„Nagy kérdés, hogy mennyire akarják ezt az európai politikusok. Úgy érzem, hogy amikor a tárgyalások elkezdődtek, az európaiak jobban akarták, mint az amerikaiak. Ezt bizonyítja, hogy több ügyet voltak hajlandóak beáldozni, mint Washington. Készek voltak nagyobb beugrót fizetni a tárgyalások megkezdésekor. De az európai belső politika, az európai választások kimenetele vagy a tüntetések ebbe beleszólhatnak. Hacsak az európaiak nem nyomják ezt erőteljesen, akkor nem lesz megállapodás. Aszimmetrikus a helyzet” – vélte Destler.

Több szakértő és diplomata is úgy nyilatkozott: a TTIP-re azért van szükség, hogy a két nagy kereskedelmi partner ellensúlyozni tudja Kína felemelkedését és az Oroszország jelentette fenyegetést. „Ahhoz, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók sikeresek legyenek, valóban szükség van a szolidaritás kifejezésére és az együttműködésre. Ám az amerikai–európai kapcsolatok nagyon régre nyúlnak vissza, geopolitikai szempontból ez nem újdonság. A TPP már annál inkább. A két szabad kereskedelmi megállapodás azt a képzetet keltheti Pekingben, hogy bekerítették, és kihagyják valamiből.”