galéria megtekintése

Egyre csak mélyül Oroszország válsága

14 komment

Sz. Bíró Zoltán

Az év eleje mindig alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk az előző évre és felmérjük a várható kilátásokat. Oroszország egyik esetben sincs irigylésre méltó helyzetben. A Világbank épp a napokban hozta nyilvánosságra a kőolaj árának idei évre vonatkozó módosított prognózisát. Ez azzal számol, hogy a várható hordónkénti éves átlagár a korábban feltételezett 51 dollárral szemben mindössze 37 lesz.

A Világbank elemzői az árcsökkenést egyrészt Irán kőolajexportőrként való visszatérésével, másrészt az amerikai kőolaj-kitermelés hatékonyságának növekedésével, harmadrészt pedig azzal magyarázzák, hogy a feltörekvő piacok országaiban a gazdasági növekedés lassulni fog. Mindez azt jelenti, hogy a kőolaj árának tavalyi 47 százalékos esését követően idén további 27 százalékos árcsökkenésre lehet számítani. A Morgan Stanley elemzői szerint a rubel árfolyama is kedvezőtlenebbül fog alakulni, mint azt korábban feltételezték. Minap közreadott előrejelzésükben már az áll, hogy egy dollárért – a korábbi prognózisukban szereplő 67-69 rubeles szinttel szemben – idén az első negyedévben 82, míg az utolsóban már 87 rubelt kell majd adni.

Fotó: SERGEI KARPUKHIN / Reuters

Mindez külső, konjunkturális és belső, strukturális okokkal egyaránt összefügg. Az orosz gazdaság idei évre várt teljesítménye ugyan valamivel kedvezőbben alakul majd, mint alakult 2015-ben, de ez aligha meglepő a tavalyi eredmények ismeretében. A GDP az elmúlt évben – a 2014-es egy százalék alatti növekedés után – már csaknem négy százalékkal esett vissza. Eközben látványosan – és egyre gyorsulóbb ütemben – csökkent a kiskereskedelmi forgalom. A visszaesés ezen a területen épp 10 százalékos volt, ami egyenesen következett a reálbérek csökkenéséből. Az utóbbira Oroszországban 1999 óta nem volt példa. Most viszont a visszaesés rögtön két számjegyű lett. A beruházások területén sem jobb a helyzet. Igaz, itt a visszaesés már 2014-ben elkezdődött. Akkor még csak másfél százalékos volt a hanyatlás, tavaly viszont már meghaladta a nyolc százalékot is. Az infláció is magasan alakult. Megközelítette a 13 százalékot.

 

A fenti folyamatokkal párhuzamosan Oroszország már egy ideje – lényegében az ukrajnai válság kezdetétől – ismét ütemesen éli fel azokat a tartalékait, amelyeket a számára kedvező globális energiakonjunktúra éveiben – 2004 és 2008 nyara, valamint 2010 és 2014 nyara között – félretett. Moszkva már 2004 elején létrehozta azt a Stabilizációs Alapot, amelyben megtakarításainak egy részét őrizte. Ez a szuverén alap 2007-ben már az az évi szövetségi költségvetés több mint felét tette ki. 2008 elején – tehát még azt megelőzően, hogy a globális válság elérte volna Oroszországot – ezt az alapot kétfelé bontották.

Létrehoztak egy a költségvetési hiány fedezésére szolgáló Tartalék Alapot és egy a kormány számára nehezebben hozzáférhető Népjóléti Alapot. A két alapban őrzött – rubelben jegyzett – tartalékok nagysága ekkor már lényegében megegyezett a 2008-as költségvetéssel, vagyis az előző évhez képest megduplázódott, köszönhetően az olajárak 2007 nyarán kezdődő elszabadulásának. Az Oroszországot is elérő globális válság azonban jelentősen visszavágta mind a jegybank közel 600 milliárd dollárt kitevő nemzetközi tartalékait, mind a Tartalék Alap megtakarításait. Az utóbbiakat lényegében megfelezte, miközben a Népjóléti Alap nemcsak 2009-ben tudta megőrizni érintetlenségét, de az azt követő években is.

Az orosz központi bank moszkvai székháza
Az orosz központi bank moszkvai székháza
Maxim Zmeyev / Reuters

A központi bank nemzetközi tartalékai azonban a válság idején jelentősen lecsökkentek. Értékük mélypontját 2009 márciu­sában érték el. De még ekkor is 376 mil­liárd dollárt tettek ki. És ahogyan elkezdett ismét növekedni a kőolaj ára, a jegybanki tartalékok is elkezdtek növekedni. Olyannyira, hogy értékük 2013 végén már ismét 510 milliárd dollár felett járt. A két szuverén alapban pedig mintegy 180 mil­liárd dollárnak megfelelő rubel megtakarítást tudtak felhalmozni, ami az orosz GDP csaknem 10 százalékának felelt meg.

Ám ekkor elkezdődött az ukrajnai válság. A válság nyomán pedig a Nyugat elkezdett szankciókat hozni Oroszország ellen. A Krím 2014. márciusi annektálása után ezek még igen visszafogottak voltak, de a kelet-ukrajnai orosz beavatkozást, majd a maláj gép júliusi lelövését követően komolyan megszigorodtak. Moszkva minderre azzal reagált, hogy augusztustól ellenszankciókat léptetett életbe. Eközben a Kremlt láthatóan a legkevésbé sem zavarta, hogy ezek a nyugati élelmiszerimportot korlátozó rendelkezések – miközben nyilván veszteséget okoznak az érintett országok agrárágazatának – elsősorban az orosz lakosságot sújtják. A politikai eltökéltség demonstrálása azonban minden más szempontot felülírt, azért aztán Moszkva egy idő után már attól sem riadt vissza, hogy az országba illegálisan bekerülő élelmiszereket látványosan megsemmisítse, ahelyett, hogy ellenőrzött módon eljuttatná a leginkább rászorulókhoz.

Az orosz lakosság bő egyharmadának az élelmiszer-vásárlás is gondot jelent
Az orosz lakosság bő egyharmadának az élelmiszer-vásárlás is gondot jelent
Alexander Natruskin / Reuters

Ők azonban – sajnálatos módon – egyre többen vannak. A Kremlhez közel álló közvélemény-kutató intézet, a VCIOM épp a közelmúltban adta közre azt a felmérését, amely a lakosság szegénységérzetét volt hivatott megállapítani. A felmérés arra kereste a választ, hogy a megkérdezettek közül ki érzi magát szegénynek, ha szegény alatt azokat értjük, akiknek anyagi gondot okoz a rendszeres élelmiszer-vásárlás is. Az eredmény több mint megdöbbentő. Abból ugyanis kiderült, hogy míg 2014 decemberében „csak" a megkérdezettek 22 százaléka gondolta magát szegénynek, addig tavaly év végén már 39 százalékuk. A nyugdíjasok körében ez az arány 55 százalékos.

Moszkvát az elmúlt évben – a szankciók fennmaradásán és a 2014 kora őszétől folyamatosan tartó olajáresésen túl – még egy komoly csalódás érte. Kiderült, hogy az orosz gazdaság „elforgatása" keletre messze nem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan azt a hivatalos retorika sugallni próbálta. 2014 tavaszán még minden felettébb ígéretesnek tűnt, annak ellenére is, hogy a két ország közti áruforgalom korábbi, éveken át tartó dinamikus növekedése már 2013-ban megtört. 2010–11 idején, amikor a Kínával lebonyolított kereskedelmi forgalom volumene először haladta meg a német relációét, még mindenki arról beszélt, hogy néhány év és a forgalom eléri a 100 milliárd dollárt, 2020-ra pedig a 200 mil­liárdot. 2014 májusában, Putyin sanghaji látogatásakor mindez még elérhetőnek tűnt. Annál is inkább, mert épp e látogatás idején írta alá a Gazprom azt a 400 milliárd dolláros megállapodást, amely Szibéria ereje néven magisztrális gázvezeték építését irányozta elő, hogy végre megindulhassanak az orosz szállítások Kínába.

Putyin egy korrupcióellenes megbeszélésen
Putyin egy korrupcióellenes megbeszélésen
REUTERS/Mikhail Klimentyev/Sputnik/Kremlin

A dokumentum aláírása Moszkva számára kiváltképp fontos volt, hiszen mindennél meggyőzőbben demonstrálhatta, hogy hiába léptek hatályba a nyugati szankciók, még sincs teljesen elszigetelve. Független elemzők már akkor figyelmeztettek arra, hogy a szerződés nyilvánosságra került paraméterei azt sejtetik, Moszkva csak nagyon alacsony – az önköltséghez közeli – áron tudott megegyezni kínai partnereivel. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szerződés megkötésekor a kőolaj hordónkénti ára még 110 dollár fölött állt.

Ráadásul épp ebben az időszakban figyelmeztetett Alekszej Kudrin, Putyin egykori pénzügyminisztere arra, hogy Oroszország Ukrajna-politikája miatt a következő két évben valószínűleg 200-200 milliárd dollár közvetlen pénzügyi veszteséget lesz kénytelen elszenvedni. Vagyis pont annyit, amekkora az értéke – és nem a profitja – annak a több évtizedre vonatkozó, Kínával megkötött megállapodásának, amit a Kreml megpróbált az évszázad üzleteként ünnepelni. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a közel két éve megkötött megállapodásból még semmi nem valósult meg, miközben a kőolaj ára 30 dollár környékén jár és aligha fog a két évvel korábbi szint közelébe emelkedni.

De nem csak ez okoz problémát a kínai–orosz gazdasági kapcsolatokban. Problémát jelent az is, hogy tovább tart a két ország közti kereskedelmi forgalom csökkenése. Az orosz vámhivatal adatai szerint a tavaly január és október között csaknem 30 százalékkal esett vissza. Eközben csökken Kína befektetői érdeklődése is. Míg 2014-ben közel 800 millió dollárt invesztáltak kínai vállalatok Oroszországban, addig tavaly az év első felében már csak 330 millió dollárt. Mindez azonban eltörpül a kínai vállalkozások másutt megvalósított beruházásaihoz képest. Azok volumene ugyanis 2014-ben 116 milliárd dollárt tett ki, miközben az oroszországiak még az egymilliárdot sem érték el. Moszkva csalódottságát nyilván az is fokozhatta, hogy kínai hitelekhez sem könnyű hozzájutni. Vezető moszkvai sinológusok szerint Kína négy nagy állami bankja lényegében elzárkózik a hitelfolyósítások elől. Ezek a pénzintézetek úgy viselkednek, mintha maguk is betartanák a nyugati szankciókat, noha Peking hivatalosan elítéli azokat. Mindezeken túl talán az sem kedvez az orosz partnerekkel való üzletkötésnek, hogy Kínában immár több éve erőteljes korrupcióellenes kampány folyik. Ilyen körülmények között nyilván senki nem akar fölösleges kockázatokat vállalni.

Devizahitelesek tüntetnek Moszkvában
Devizahitelesek tüntetnek Moszkvában
Maxim Shemetov / Reuters

De az „ázsiai fordulat" kudarcának más jelei is mutatkoznak. Egyike ezeknek, hogy Moszkva nem tudja teljesíteni azt a szerződést, amit Kirgíziával két nagy teljesítményű vízi erőmű építéséről kötött. A megállapodást 2012-ben orosz részről maga Putyin írta alá. Mára azonban kiderült, hogy a beruházást végző orosz vállalatok – a RuszGidro és az InterRAO – nem tudják teljesíteni vállalásaikat, ezért a múlt héten a kirgiz parlament felmondta a megállapodást. Mindeközben az orosz pénzügyminiszter, Anton Sziluanov a napokban már úgy nyilatkozott, hogy idén – ha a tavalyi ütemben éli fel tartalékait Oroszország – már nemcsak a Tartalék, de a Népjóléti Alap is elfogy. Tavaly év végén még csak a Tartalék Alapról gondolták ezt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető