Negyed századba telt, amíg a brit közvélemény megkapta a bocsánatkérést a Líbia londoni képviselete előtt 1984-ben meggyilkolt rendőrnő haláláért. Yvonne Fletchert egy Líbia elleni tüntetés miatt vezényelték ki az elegáns St James's Square-re, és az épületből kilőtt golyók oltották ki életét. Az atrocitás elkövetőjét mindmáig nem fogták el és vonták felelősségre.

A Moammer Kadhafi líbiai vezetővel folytatott exkluzív interjú végre alkalmat adott arra, hogy a meglehetősen megviseltnek látszó államférfi kifejezze országa együttérzését a fiatal áldozat hozzátartozói iránt.

A forradalom irányítója elmondta a riporternek, hogy Fletcher „nem volt ellenség, sőt kötelességét teljesítette, amikor ellátta a líbiai követség védelmét". A nagy és visszatérő kérdésnek azt nevezte, hogy ki követte el a gyilkosságot. A rejtélyes, a brit-líbiai kapcsolatokat évekre befagyasztó ügy néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra került fejleménye szerint a brit rendőrségnek már két évvel ezelőtt megfelelő bizonyítékok álltak rendelkezésére az elkövetőkről, mégsem került sor vádemelésre.

Colin Brazier interjújából nem hiányoztak a Kadhafitól megszokott meredek kijelentések. Közölte többek között, hogy csak a briteket, skótokat és amerikaiakat nyugtalanította Abdelbászet Ali al-Megrahi augusztusi kiszabadulása, Líbiának semmi baja nem volt a 270 ember életét követelő lockerbie-i atrocitás egyetlen elítéltjének könyörületen alapuló hazatérésével.

A 67 éves vezető kifejtette, hogy különböző országokra nem lehet különböző szabályokat vonatkoztatni. Ha Izraelnek lehetnek atomfegyverei és berendezései, Egyiptomot, Szíriát, Szaúd-Arábiát, sőt a palesztinokat is fel kell szerelni nukleáris hatóanyagokkal. Az ezredes úgy tett, mintha elhinné Iránnak, hogy nem készül atomfegyverek gyártására, hanem csak uránium dúsítására.

Kadhafi állást foglalt az amerikai elnökkel kapcsolatban is, akire a líbiaiak nagyon büszkék és fekete afrikai társuknak tekintik. Barack Obama Nobel-békedíját mégis „álszentségnek, talpnyalásnak és elsietettnek" nevezte.