Kadhafi ajándéka már nem elég a líbiai fiataloknak
A negyvenkét éve hatalmon lévő Kadhafi-rendszer olyan erős kézzel nyomott el eddig minden ellenzéki megmozdulást, hogy ilyen méretű tiltakozó hullámra alig lehetett számítani – mondta lapunknak Tüske László iszlámkutató, aki bevallotta, hogy még őt magát is meglepte a líbiai tüntetések híre.
A kutató szerint talán azért éppen kelet-líbiai városokban, Bengáziban és Beidában vannak a tüntetések, mert ez a terület történelmileg különáll a nyugati Tripolitania régiótól. Keleten inkább kereskedő lakosság élt, Nyugaton földművelők. Keleten erős a helyi szenusszi szekta hagyománya, és a korábbi monarchia is keleti gyökerű volt.
A líbiai társadalmat meghatározza a patriarchális hagyomány, szinte az összes település hűségesküvel kötelezte el magát Kadhafi mellett, aki az ország olajjövedelmeiből időnként ajándékokkal jutalmazza alattvalóit. Volt olyan eset, hogy kiosztottak egy plusz havi fizetést. A „forradalom vezetőjének” zöld könyve vagy egyéb ideológiai kirohanásai aligha befolyásolják a társadalom tudatállapotát.
A mostani lázadás – véli Tüske László – arra utal, hogy az urbanizálódott és képzett fiatalok számára a hagyományos tekintélyek és kötöttségek már nem olyan erősek. Líbia az egyik legfiatalabb arab ország, hat és fél milliónyi lakosságának több mint hatvan százaléka húsz évnél fiatalabb.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa arra is emlékeztet, hogy a líbiaiaknak nagyon keserű, negatív benyomásuk van az európaiakról, a brutális olasz gyarmati uralom miatt. Ehhez járult az amerikai bombázás és a nyugati szankciók tapasztalata.
Tekinthetők-e pánarab diktatúra-ellenes mozgalomnak a jelenlegi események? „Nem látok hasonló elemeket, sokkal inkább a média hatását, a követő magatartást látom. A hasonló élethelyzetben lévők persze hasonló célokat követnek, de törekvéseikben nem látni összarab mozgatókat.”
Úgy látja, hogy a sokszor mesterségesen létrehozott nemzetállamok időközben mintha megteremtették volna a maguk nacionalizmusait. A megnyilvánulásokból hiányzanak a külpolitikai követelések, az Izrael-ellenes kitörések. A zsarnokok távozását, Nyugati-típusú demokráciát akarnak – és persze jobb életet, munkát, elviselhető élelmiszerárakat. A Nyugatnak azt róják fel, miért tűrte el a zsarnokságokat.
Aggodalommal figyeli Tüske László, hogy az egész arab világon átsöprő politikai viharnak nincsenek sem vezérlő eszméi, sem egyértelmű vezetői. Ez már kiderült Tunéziában és Egyiptomban is – állapítja meg.„Demokráciát és jobb életet akarnak.”