A vesztes oldalra manőverezte magát David Cameron brit kormányfő – és vele együtt Orbán Viktor is. Bár mindketten nyíltan ellenzik, hogy a csütörtök–pénteki EU-csúcson Jean-Claude Junckert jelöljék az Európai Bizottság következő elnökének, szinte biztosan ez fog történni.

– Cameron nem először kerül olyan helyzetbe, amelyből csak vesztesen jöhet ki. Most is sarokba szorította magát, és ezzel sem hazai, sem európai szinten nem nyer semmit – mondja lapunknak Janisz Emmanulidisz, a brüsszeli European Policy Centre (Európai Politikai Központ) kutatóintézet programigazgatója. Orbán érveit nem igazán érti, már csak azért sem, mert a Fidesz az Európai Néppárt tagja, Juncker pedig a Néppárt jelöltje.

Angela Merkel és Jean-Claude Juncker. Szétszakíthatatlan szövetség Stefanie Loos / Reuters

– Az ember nem szokta a saját politikai családját bosszantani – teszi hozzá. Példátlan gyorsasággal alakult ki európai egység Jean-Claude Juncker mögött, és ez a történet már régen nem az egykori luxemburgi kormányfő személyéről szól. Junckert a legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt választotta csúcsjelöltnek, és mivel a csúcsjelölti rendszert sokáig senki sem ellenezte, ráadásul AngelaMerkel német kancellár is támogatásáról biztosította a luxemburgi politikust, ebből az egészből ma már nehéz lenne visszatáncolni. (Az EP-frakciók azon felbuzdulva válogattak csúcsjelölteket, hogy az uniós alapszerződés szerint a kormányfőknek figyelembe kell venniük az európai parlamenti választások eredményét, amikor az Európai Bizottság élére jelölnek valakit. Értsd: legyen a nyertes frakció jelöltjéből bizottsági elnök.)

– Több európai kormányfő is elégedetlen a csúcsjelölti rendszerrel, mert úgy érzik, hogy az Európai Parlament egyfajta államcsínyt hajtott végre, és kivette a kezükből a döntést. Ám a demokrácia elvének mondana ellent, ha most „visszacsinálnák” ezt a rendszert – válaszolja a Népszabadság kérdésére Janisz Emmanulidisz. Van persze gyakorlatiasabb érv is: ki lenne hajlandó Juncker után politikailag feláldozni magát? Ha ugyanis másik jelöltet választanának a tagállamok, az EP első dolga lenne leszavazni (a bizottsági elnök kinevezéséhez a parlament jóváhagyása is szükséges).

Mégsem adja fel a harcot David Cameron, aki a napokban azzal a bejelentéssel borzolta a kedélyeket, hogy az EU-csúcson szavazást kér majd a jelölt személyéről. A brit vezető ezzel is az ellenkezését próbálja demonstrálni, noha a voksolás példátlan lenne a csúcstalálkozók történetében: az ilyen döntéseket mindig konszenzussal hozzák. – Meglátjuk, meddig kész elmenni Cameron.

Talán kap valamit, amiért cserébe mégsem ragaszkodik a szavazáshoz, hanem csak konstruktívan tartózkodik – vet fel egy másik lehetőséget az Európai Politikai Központ kutatója. Merkel kancellár szerdán már arról beszélt a berlini parlamentben: nem tragédia, ha Junckert nem egyhangúan, hanem csak minősített többséggel szavazzák meg a csúcson. Cameron csupán „blokkoló kisebbség” kialakításával tudná elérni a célját, erre azonban semmi esélye. Tegnap a Juncker-ellenes táborhoz tartozó Hollandia és Svédország is közölte, hogy – voksolás esetén – igennel szavaz a luxemburgi jelöltre.

Egy biztos: olyan heves – és sokak szerint nyers – hangnemben kampányolt Juncker ellen a brit miniszterelnök, hogy ezzel leszűkítette a mozgásterét Brüsszelben. Kérdés, hogy legalább a hazai politikai porondon nyert-e valamit. – Vajon tényleg annyira érdekli a briteket, hogy ki lesz az Európai Bizottság elnöke? – kételkedik Emmanulidisz. Ugyanezt meg lehetne kérdezni Magyarországon is, ahol a közvéleményt aligha hozza lázba a vezetőváltás a brüsszeli testület élén. Furcsa ezek után Orbán Viktor indoklása, amellyel a Bild német napilapnak állt elő: „Megígértem a választóimnak, hogy Juncker útját állom”.

Ellentétben Orbánnal és Cameronnal, az európai baloldal is felismerte a politikai realitásokat. Támogatásáról biztosította Jean-Claude Junckert az EP szocialista frakciója; az ő csúcsjelöltjük Martin Schulz jelenlegi EP-elnök, aki – az egymással összefüggő alkuk rendszerében – vélhetőleg maradhat a parlament élén. Még nyilvánvalóbbá tette a brit (és a magyar) kormányfő vereségét, hogy kilenc tagállam baloldali vezetője kinyilvánította: ők is egyetértenek Juncker megválasztásával.