Az ICJ szakvéleményének nincs jogilag kötelező ereje. A testület ugyan hozhat kötelezően végrehajtandó ítéleteket is, de csak olyan esetekben, amikor a nemzetközi jog különböző elismert alanyai - alapértelmezésben államok - valamilyen jogvitájuk eldöntése érdekében fordulnak hozzá. Itt azonban éppen arról van szó, hogy Szerbia jogellenesnek tartja saját egykori tartományának függetlenségi nyilatkozatát, illetve azt, hogy különböző államok - szám szerint jelenleg 66 - elismerték Koszovó függetlenségét.

A kötelező jogi erő hiányának ellenére várható, hogy a Nemzetközi Bíróság állásfoglalása sok országot erősen befolyásol majd Koszovóhoz való hozzáállásában. Ha Hágában jogszerűnek minősítik a függetlenné válást, akkor az újabb elismerési hullámot válthat ki, ellenkező esetben azonban valószínűleg megtorpan Koszovó nemzetközi emancipálódása. Az ENSZ 192 tagállama közül 2010 májusáig 69 ismerte el a szakadár szerb tartomány függetlenségét; a 27 EU-tagállam közül 22, a 28 NATO-ország közül pedig 24.

A többségében albánok lakta Koszovóban a kilencvenes években az akkori szerb hatalom a lakosság tömeges megfélemlítésével, véres eszközökkel próbálta letörni a fegyveres függetlenségi mozgalmat, és az Egyesült Államok vezette NATO arra a következtetésre jutott, hogy a szerbek által elkövetett "etnikai tisztogatás" kimerítette a népirtás fogalmát. A Szerbia ellen indított 1999-es katonai akció nyomán a szerb fegyveres erők kénytelenek voltak távozni Koszovóból, a tartomány nemzetközi ellenőrzés alá került, mígnem 2008-ban az ottani albánok kikiáltották függetlenségüket.

A Koszovóhoz ragaszkodó Szerbia a nemzetközi jog azon alapelvére hivatkozik, amely védi az államok területi épségét és sérthetetlenségét. Koszovó ezzel szemben egy másik nemzetközi jogi alapelvre, a nemzetek önrendelkezési jogára építi saját érveit, valamint arra az állításra, hogy az "etnikai tisztogatással" Szerbia elveszítette erkölcsi jogosultságát a terület fölötti ellenőrzésre.