Kormányváltások után, de alighanem máskor sem érkezett rövid időn belül annyi feljelentés a pozsonyi rendőrség korrupcióellenes nyomozóhivatalába, mint az új szlovák kabinet hivatalba lépése után. Ugyanis a  legtöbb tárcánál a rájuk testált szerződések és döntések átvilágítása során  egyre több csontváz borul ki.

Múlt héten Simon Zsolt agrárminiszter rukkolt elő nem akármilyen esettel. Számlákkal és más dokumentumokkal igazolta, hogy elődje, Tibor Chovan a minisztérium irányítása alá tartozó Élelmiszeripari Kutatóintézet nyomdájában készíttette el a Vladimír Meciar által vezetett Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LS-HZDS) választási szórólapjait, amelyért a tárca potom 8250 eurót perkált le. Chovan ezen kívül a pártelnök leányának tulajdonában levő ATelier cégnél rendelt további pártpropaganda-anyagot, s ezt a számlát is az adófizetők pénzéből állták. A tárcavezető alighanem igy hálálta meg, hogy a pártelnök őt jelölte erre a posztra.

Az sem semmi, amit Viera Tomanová munka-család-és szociális ügyi exminiszter asszony és az államtitkára, Emília Krsíková művelt. Májusban szerződést kötöttek a beosztottjukkal, Ivan Bernátekkel, a Szociális párbeszéd központja elnevezésű projekt felelősével. Potom 37,5 eurós órabérért szolgáltak olyan szakértői véleménnyel és tanáccsal, amelynek semmi nyoma sem maradt a hivatalban. A két asszony nem volt szívbajos: akkor is számláztak, ha egymással tanácskoztak a hétvégeken. Tomanová a leváltásáig 1500, a beosztottja pedig 3225 eurót tett zsebrel, a törvényes juttatásaikon és magas prémiumaikon kívül. Legalább hatvanezer euró ütötte volna a markukat, ha a júniusi választást követően nem menesztik őket.

Josip Tot adhatta az ötletet

A most robbant, s egy bizonyos Josip Totot idéző legújabb botrány szerint Jozef Valo, a Nemzeti Vagyonalap (FNM) Igazgatótanácsának szlovák nemzeti párti tagja, a jogi főosztály vezetője - már a Fico-kormány júniusi választási veresége, de még a tisztségviselőik leváltása előtt - peren kívüli egyezség címén 4,77 millió eurót utalt  bizonyos Horváth Zoltán budapesti lakosnak. A szövevényes történet a meciari vadprivatizáció zavaros időszakába nyúlik vissza, amikor a Nemzeti Vagyonalap 41 millió koronáért eladta a rimaszombati Gömöri Malmok Részvénytársaságot két szlovák vállalkozónak. Az illetők ennél az összegnél jóval nagyobb bankkölcsönt vettek fel, s jelzálogként a malmokat tüntették fel. Miután a milliókat elsíbolták, a bank a hitelt a Nemzeti Vagyonalapon hajtotta be, miután a szerződés még nem lépett érvénybe.

Az állami cég felmondta az egyezséget, a befizetett 41 millióból pedig a hitel és a büntetőkamat egy részét törlesztette. A kalandor privatizőrök pereltek, de a pozsonyi Legfelsőbb Bíróság idén júniusban több alsóbb rendű bírósági ítélet és fellebbezések után elutasította a kérelmüket. A pórul járt felperesek ekkor húzták elő Horváth Zoltánt, aki a malmok új tulajdonosaként mutatkozott be és jogásza révén peren kívüli egyezséget ajánlott a Nemzeti Vagyonalapnak. Jozef Valo pedig – a vezérigazgató távollétében – pár órán belül elfogadtatta a javaslatát az igazgatótanáccsal.

A pozsonyi rendőrség már keresi Horváth Zoltánt, ami nem egyszerű feladat, mert a rimaszombati címén senki sem ismeri őt, a szlovákiai cége pedig állítólag már csődbe jutott, Budapesten pedig alighanem több száz ilyen nevű polgár lakik.

Ján Slota pártjának tagjai pedig a fejüket csóválják: azon már egyáltalán nem lepődnek meg, ha valamelyik pártbeli társuk panamáiról hallanak, hiszen ezekből az elmúlt hónapokban sok tucatnyira derült fény. Azt azonban semmiképpen sem tudják megemészteni,  hogy mélynemzeti társuk képes volt egy magyarral összeszűrni a levet...

Ján Slota pártjának botrányain már senki sem lepődik meg