Izrael nem akar várni
Mint Barack Obama elnöksége alatt mindig, ezúttal is meglehetősen feszült hangulatban zajlott Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő amerikai útja. Háromórás hétfői csúcstalálkozójukon a két politikus többé-kevésbé elbeszélt egymás mellett: esett szó ugyan „szétszakíthatatlan szövetségről” és egymás melletti feltétlen kiállásról, de amíg Obama azt hangsúlyozta, hogy ami Irán atomprogramját illeti, „túl sok a könnyelmű beszéd a háborúról”, és „több idő kell a diplomáciára”, Netanjahu kitartott amellett, hogy Izrael ura a maga sorsának, és joga van ahhoz, hogy megvédje magát.
Az Irán atomprogramjával kapcsolatos nézetkülönbségek Amerika és Izrael között még élesebben törtek felszínre abban az előadásban, amelyet Netanjahu a befolyásos lobbiszervezet, az Amerikai Izrael Közügyek Bizottsága (AIPAC) előtt tartott valamivel később. „Meglepő, de néhányan még mindig nem hajlandók arra, hogy elismerjék, hogy Irán atomfegyvert akar kifejleszteni. Hogyne, persze. Ha valami olyan, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor mi az? Talált: az egy kacsa. Csakhogy ez egy nukleáris kacsa, és itt az idő, hogy a világ elkezdje kacsának nevezni a kacsát” – érzékeltette a szerinte fennálló veszélyt egy hasonlattal Netanjahu, hozzáfűzve, szerencsére Obama és a világ több más vezetője is nevetségesnek tartja a felvetést, hogy Iránnak valójában nem is célja atomfegyvert fejleszteni. (Az izraeli miniszterelnök kijelentése egy kicsit sántít: Obama az iráni atomdossziéval kapcsolatos kijelentéseiben következetesen felhívja a figyelmet arra, amerikai hírszerzési információk nem igazolják, hogy Teherán atomfegyver előállításán ügyködne.)
Netanjahu nem állt meg a felszólításnál, hogy a világ nyíltan beszéljen Irán atomfegyver-fejlesztési ambícióiról. Az Obama-adminisztráció felé tett kemény oldalvágással az izraeli miniszterelnök elővett egy 1944-es levelet, amelyben az akkori amerikai hadügyminisztérium a világ vezető zsidó közéleti személyiségeinek felkérése ellenére elutasította Auschwitz bombázását, mondván az csak „német bosszúakciókhoz” vezetne. „De 2012 nem 1944. Ma saját államunk van. És a zsidó állam célja az, hogy megvédje a zsidó életeket, és biztosítsa a zsidó jövőt” – szögezte le ennek kapcsán az izraeli kormányfő. „Izrael türelemmel várt, hogy a nemzetközi közösség megoldja ezt a kérdést. Vártuk, hátha működik a diplomácia. Vártuk, hátha működnek a szankciók. Egyikünk sem várhat ezután sokáig” – fűzte hozzá.
Megfigyelők szerint az Auschwitzra történő utalással Netanjahu burkoltan, de háború indítására kérte fel az Egyesült Államokat. Azzal együtt is, hogy Obama többször utalt rá, noha végső lehetőségként napirenden tartja, országának nincs ínyére egy Irán elleni támadás. Washingtonban úgy vélik, hogy ha lassan is, de a szankciók hatnak, amihez képest egy elsietett katonai beavatkozás túl sok kockázatot rejt.
A két kormányzat vitáját az amerikai republikánusok igyekeznek a saját javukra fordítani – és Izrael kedvében járni. Mitch McConnell, a szenátusi republikánusok vezetője közvetlenül Netanjahu előtt szólalt fel; beszédében „kritikus hibának” nevezte, hogy Obama párbeszédre törekedett Iránnal, ami csak időt adott a rezsimnek az atomprogram folytatására. A politikus színvallásra kérte fel az amerikai elnököt, mondja meg, „mikor mit fogunk tenni, és miért”, ha Irán átlépi a vörös vonalat, de nem állt ki Netanjahu ama követelése mellett, hogy Irán a már meglévő nukleáris létesítményeit is szerelje le. (Izraeli részről ez a feltétele egy Iránnal folytatandó esetleges tárgyalássorozatnak. Bár a jelenlegi washingtoni kormányzat szerint hosszú távon csak az párbeszéd oldja meg az ügyet, Izrael szerint Teherán a tárgyalásokat csak időhúzásra használná fel.) Három republikánus elnökjelölt-aspiráns, Mitt Romney, Rick Santorum és Newt Gingrich ma még videokonferencián lép fel az AIPAC előtt.
Az egész ügy súlyát nem csak az jelzi ékesszólóan, hogy az AIPAC 13 ezer fős hallgatósága között ott volt az amerikai kongresszus képviselőinek több mint a fele. Előadása közben Netanjahu egyszer sem tett említést országa és a Közel-Kelet másik nagy konfliktusáról, a palesztinok kérdéséről.
