Iránba betört a szexuális forradalom
„Iránban, ahol a hétköznapi randevúzást és a divatot is törvény tiltja, a főváros jómódú heteroszexuális fiataljai körében extrém szexuális szokások terjedtek el. Mahdavi beszámol például az egyik molla lányának bulijáról, amely hatalmas orgiába torkollik. A csoportos szex gyakori a kisebb bulikon is. A rendőrség állandó felügyelete alatt álló utcákon a fiatalok anonim szexpartnerekre vadásznak. Bár a házasságtörő feleségekre megkövezés várhat, a Mahdavi által megkérdezett asszonyok fele hűtlen a férjéhez. Iránban törvény írja elő, hogy az iráni nők eltakarják testüket, a divatőrületnek mégsem lehet gátat szabni: az iráni nők is festik magukat, és igyekszenek a csadort a nyugaton divatos lenge nyári kendőkhöz hasonlóan viselni” – olvassuk Laura Secor recenzióját a Nationben Pardis Mahdavi amerikai-iráni antropológus Szenvedélyes lázadás: szexuális forradalom Iránban című könyvéről.
Iránban még ma sem ritka a házasságtörő feleségek megkövezése. Az iszlám köztársaságban az öltözködéstől a házastársak szexuális életének intim részletein át mindent vallási normák határoznak meg. A Forradalmi Gárda erkölcsrendészei az utcán megállítják, esetleg elő is állítják a testükből túl sokat mutató nőket. Még azt is vallási vezetők döntik el, hogy szabad-e a házastársaknak meztelenül szerelmeskedni.
Mahdavi könyvéből viszont kiderül, hogy a városi középosztály egyre kevésbé tartja be a szigorú szabályokat. A fiatalok aktív házasság előtti szexuális életet élnek. A tabuk miatt azonban gyakran a védekezés alapvető szabályait sem ismerik. Az óvszer tisztátalan dolognak számít, és Mahdavi interjúalanyai még a puszta említésére is elpirulnak – nem csoda, ha nem merik a gyógyszertárban megvenni. Az illegális házi abortuszok és a feketepiacon vásárolt – gyakran állatoknak készült – fogamzásgátlók rendkívüli egészségügyi kockázattal járnak. A felvilágosítás hiányából fakadó problémák súlyát jelzi, hogy 2000 óta esküvő előtt a pároknak köztelező családtervezési tanácsadáson részt venniük. Igaz, ezeken gyakran csak arra készítik fel a lányokat, hogy mindig álljanak férjük rendelkezésére.
Mahdavi célja nem csak a pikáns intim szokások bemutatása. Az antropológus szerző szerint a szigorú szabályokra fittyet hányó promiszkuis középosztálybeli, városi fiatal irániak lázadása hosszú távon alááshatja az iszlám köztársaság alapjait, és átfogó társadalmi átalakulásokat indíthat el. „Mahdavi azt állítja, hogy a teheráni fiatalok tivornyái politikai, sőt egyenesen forradalmi tettként értékelhetők, amelyek végső soron a rezsimváltást célozzák.”
Secor szerint ez azért túl merész következtetés. Mahdavi ugyanis egyáltalán nem vizsgálta a vidéki szegények szexuális életét, márpedig ők alkotják az iráni társadalom nagyobb hányadát. És egyáltalán semmilyen bizonyítékot nem hoz fel amellett, hogy a szexuális szabadosság lázadói hajlandók lennének kockázatot vállalni a polgári és a politika szabadságjogok – a szólás-, a sajtó- és a vallásszabadság, a demokratikus választások és a független bíróságok – kikényszerítéséért. Lehet, hogy azzal is megelégszenek, ha az iráni vezetés szemet huny extrém szexuális szokásaik fölött, és ha a hálószobában áldozhatnak szenvedélyeiknek, akkor tulajdonképpen nem is nagyon kifogásolják az iszlám köztársaság politikai berendezkedését.
