Irán sorsa az EU kezében van
„Az Európai Unió nagyban elősegíthetné az iráni demokratikus ellenzék győzelmét azzal, hogy korlátozza az iszlám köztársasággal folytatott gazdasági kapcsolatait” – írja Goli Ameri iráni származású amerikai oktatási államtitkár, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának egykori tagja.
Sokan hiszik, hogy az iráni kormány és az atomprogram sorsa az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatán múlik. Erre azonban Moszkva és Peking vétója miatt nem sok az esély. Ráadásul valószínűleg a határozat sem oldana meg semmit: az elmúlt évtizedben az ENSZ BT háromszor is szankciókkal sújtotta Iránt, ettől azonban az Egyesült Államok kormánya által terrorista szervezetként nyilvántartott szélsőséges Forradalmi Gárda Őrezred hatalma töretlen. Olyannyira, hogy az ellenzéki tüntetők elleni legbrutálisabb erőszakcselekmények is az őrezredhez köthetők.
Ameri szerint sokkal nagyobb csapás lenne az Ahmadinezsád-rezsim számára, ha az EU bojkottálná az iszlám köztársaságot. A Forradalmi Gárda több mint 800 nagyvállalatot irányít – egyebek között hajózási vállalatokat, nagy energiaipari és vegyipari cégeket, távközlési részvénytársaságokat és bankokat. Az iszlamista szervezet uralja a nemzetgazdaságot, és gyakorlatilag monopolhelyzetet élvez a távközlésben.
Az Ahmadinezsád legfőbb szövetségesének és az iszlamizmus bástyájának számító Forradalmi Gárda meggyengítése elengedhetetlen lenne a rezsimváltáshoz és az iráni demokratikus fordulathoz. Az őrezred meggyengítésében pedig kulcsszerepe lehet az Európai Uniónak – állítja Ameri. Irán legfontosabb külkereskedelmi partnere ugyanis meglepő módon az EU. Az unió 2008-ban több mint 25 milliárd eurós kereskedelmi forgalmat bonyolított az iszlám köztársasággal, megelőzve Kínát, Japánt és Dél-Koreát. Különösen visszataszító, hogy az iráni kormány európai vállalatoktól szerezte be azokat a telekommunikációs eszközöket, amelyeket a titkosszolgálatok most az ellenzéki tüntetők lehallgatására használnak.
Az európai vállalatok nem győzik hangsúlyozni, hogy a kereskedelmi kapcsolatok nem jelentik a kormány támogatását. Az EU politikusai pedig gyakran azzal érvelnek, hogy az üzleti kapcsolatok bizalmat teremtenek, ami lehetővé teszi a vitás kérdések rendezését. Erre hivatkozva az unió még 2007-ben, az iráni atomprogram előrehaladtával sem érezte szükségét a gazdasági szankciók foganatosításának. Tavaly októberben pedig – miközben a rendőrök erőszakkal és megfélemlítéssel próbálták elejét venni az ellenzéki tüntetéseknek – a Shell, a spanyol Repsol és a francia Total büszkén jelentette, hogy hamarosan szerződést köt egy iráni olajmező feltárásáról.
Érthető persze, hogy Európa vonakodik szankciókkal sújtani Iránt: az EU nem szívesen konfrontálódna a fontos kereskedelmi partnerrel, aki nem mellesleg az Unió ötödik nagyobb olajimportőre is egyben. A Német-Iráni Kereskedelmi Kamara becslései szerint 10 ezer németországi állás szűnne meg az iráni gazdasági kapcsolatok befagyasztása esetén.
Pedig a Forradalmi Gárda hatalmának megtörése nemcsak a demokratikus reformok szempontjából lenne fontos, hanem geopolitikai megfontolásból is – véli Ameri. Az őrezred irányítja a globális stabilitást veszélyeztető atomprogramot, és még arra is marad pénze, hogy az afganisztáni, az iraki, a libanoni és a gázai iszlamista radikális csoportokat – egyebek között a Hezbollahot és a Hamászt – támogassa.
Ha az EU tagállamai józanul gondolkodnak, akkor könnyen belátják, hogy hosszú távú érdekeik is a kereskedelmi kapcsolatok befagyasztását diktálnák – figyelmeztet Ameri. „A Forradalmi Gárda erőszakmentes meggyengítése érdekében Európának el kellene vágnia a szervezet bevételi forrásait. Ha túl sokáig vár, súlyos közel-keleti konfliktus törhet ki, amely tovább mélyítheti a gazdasági válságot. Arról nem is beszélve, hogy az iráni ellenzéki bloggerek máris a Forradalmi Gárdával üzletelő cégek bojkottját tervezik. Európának nem lenne szabad szem elől tévesztenie, hogy az irániak nem fognak egyhamar megbocsátani azoknak, akik nehezítették a demokratikus átmenet győzelmét.”
