Tanítványait sorra hívták be, heten elestek, heten fogságba kerültek, közülük ketten a fogolytáborban haltak meg – sorolja a szomorú sorsokat Szatmári Tibor, aki 1985–1987 között már vállalati képviselőként ment vissza Irakba.
Amikor immár nagykövetként tavaly tavasszal újból visszatért Bagdadba, az volt az érzése, mintha az elmúlt huszonnégy évben megállt volna az idő. Pedig Szaddám bukása, a második öbölháború vége óta – a bőségesen befolyó olajjövedelmekből – évente 100-120 milliárd dollárt költenek infrastruktúra-fejlesztésre, de még így is hosszú idő kell a háborús károk felszámolásához.
Sokkal nehezebb feladat lesz az elmúlt 30-40 évben meghalt, kivégzett vagy elmenekült szakembergárda pótlása. – A világ szerintem egy kicsit türelmetlen Irakkal szemben. Csak tíz éve ért véget a háború.
Óriási igény van szakértőkre az élet minden területén, a magyar cégek előtt is komoly lehetőségek kínálkoznak a vízgazdálkodásban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban, az útépítésben – mondja a fiatalkorában néptáncoló, Erdélyt bebarangoló Szatmári. Különösen a kis- és közepes vállalatokat biztatja: próbáljanak szerencsét a hazánknál majd ötször nagyobb, közel 34 millió lakosú arab országban.
Még akkor is, ha az országból sűrűn jönnek hírek robbantásokról, terrormerényletekről. Az arabul jól beszélő, igaz, a nyelvet nem tankönyvből elsajátító nagykövet nem tagadja: Bagdadtól nyugatra, a szunnita többségű Falludzsában, Ramadiban súlyos a helyzet.
Még a fővárosban, Bagdadban is – követve más diplomáciai képviseletek gyakorlatát – csak a brit nagykövetség által nyújtott fegyveres kísérettel tud közlekedni. Irodája és lakása is az úgynevezett zöld zónában, a brit nagykövetség területén van. Az északi országrész, a széles autonómiát élvező Kurdisztáni Régió vagy a déli kormányzóságok, például a fő olajipari központként ismert Bászra viszont sokkal biztonságosabb vidék. Ráadásul a tartományok maguk döntenek az infrastrukturális beruházásokról. Csak akkor kell egyeztetniük a központi kormánnyal, ha a projekt túllépi a 250 millió dollárt.
A 2012 végén kapott bagdadi nagyköveti felkérésre azután mondott igent a Mol nemzetközi főtanácsadójaként dolgozó szakember, hogy konzultált a feleségével és két felnőtt gyermekével. Korábban Jemenben együtt dolgoztak tizenhét évet.
– Irak a szerelem, de Jemen annál is több. Csodaország elképesztő kulturális örökséggel – mondja a 65 éves diplomata, aki az egykori Észak-Jemen fővárosában, Szanaában 1987-ben kereskedelmi tanácsosként kezdett dolgozni.
Jemenről a legelterjedtebb sztereotípia, hogy az al-Kaida és a terrorizmus fellegvára. Szatmári szerint ennek oka, hogy amikor a Szovjetunió 1979 végén bevonult Afganisztánba, a jemeni törzsekből is toboroztak zsoldosokat a szovjetek ellen. A megszállók kiűzése után az Afganisztánban maradt jemeniek zömmel a tálibok közé álltak, s folytatták a harcot. A jemeni muzulmán vallási vezetők sokat és sikeresen tettek azért, hogy az Afganisztánból hazatérő veteránokat újból integrálják a társadalomba. A törzsi hagyományok, szokások roppant erősek.
|
Egy jemeni síita harcos törzsi gyűlésre érkezik. A felnőttek válogathatnak a fegyverek között
Khaled Abdullah / Reuters |
A rokonokat, menekülteket, vendégeket nem adják ki, hanem megvédik egy olyan országban, ahol minden egyes felnőttre öt-hat kézifegyver jut. Szatmári Tibor bevallása szerint sohasem félt, most Bagdadban is megtanult együtt élni a biztonsági kockázatokkal.
Az április végén esedékes iraki parlamenti választásokkal kapcsolatban azt mondja: a kisebbségi szunniták megosztottak, a kérdés az, hogy a többségi síiták képesek és hajlandók lesznek-e – minden jelentős politikai erő részvételével – újabb koalíciós kormányt alakítani. Erre a társadalom részéről igény és esély is mutatkozik.
Különös tekintettel arra, hogy Irakban az ellenzéki lét azt jelenti, hogy az illető pártok politikailag súlytalanok. Majd arról beszél, hogy a vallásilag, etnikailag rendkívül megosztott ország a jóslatok ellenére sem esett szét. Valami összetartja őket, kritikus helyzetben mindig tudtak bölcsen dönteni. Ebben a 2005-ben elfogadott, a térségben haladónak számító alkotmány is szerepet játszik. És a mindennapos terror közepette az egyik leggyakrabban emlegetett, a nagykövet legkedvesebb arab szavának számító „szalám”. Azaz béke. Vagy legalábbis annak a vágya.
