Az alappillérek, a magyar külpolitika fontos céljai közé tartozik már negyedszázada, de a kezdetektől napi feszültségek és feldolgozatlan történelmi sérelmek határozták meg Magyarország és szomszédainak viszonyát. A menekültválság csak még jobban felszínre hozta, hogy Budapest és a környező országok többsége nem egy kérdésben összerúgta a port.
Újdonságnak az tekinthető, hogy egy fontos befektetővel, sok tízezer magyarnak állást adó országgal, nevezetesen Ausztriával is megromlott a viszony. Szerbiával egy ígéretesen fejlődő kapcsolatot blokkol a déli határ védelme körül kialakult, Belgrád felelősségét sem nélkülöző ügy.
A legszembetűnőbb fordulat, hogy ma Magyarországnak Szlovákia a legfontosabb szövetségese.
Az a közép-európai állam, amelyik folyamatosan Magyarországhoz méri magát, s amelyikkel az ottani állampolgársági törvény miatt többször élesen összekülönbözött a két ország diplomáciája. Orbán Viktor mégis szót ért a baloldali és hozzá hasonlóan tekintélyelvű politizálást folytató Robert Ficóval, sőt többször irigykedve emelt kalapot a szlovák gazdaság mutatói előtt.
