A nászút rövid volt és nyögvenyelős, és már véget is ért. Nem úgy tűnik, hogy Fellegi Tamás találkozója Christine Lagarde IMF-vezérigazgatóval túl jól ment volna. Lagarde közleményéből – amely bármiféle tárgyalás előtt „kézzelfogható lépéseket” vár a magyar kormány részéről – két dolog derül ki – írja a Magyarország és az IMF: Washingtoni törlés című bejegyzésben a blogíró Adam LeBor. Az egyik, hogy semmiféle támogatás nem fog érkezni az IMF részéről, ha Magyarország nem változtat hibát hibára halmozó gazdaságpolitikáján. A másik, hogy az országnak teljesítenie kell az Európai Unió három feltételét, azaz módosítania kell a jegybanktörvényt, visszavonnia, de legalábbis újragondolnia a bírók korai nyugdíjaztatásáról szóló jogszabályt, amely Orbán Viktor kormányfő egyik családi barátjának a kezébe ad nagy hatalmat, és garantálnia, hogy az adatvédelmi ombudsman hivatala független marad.

Maga Orbán azonban az Európai Bizottság aggályairól azt mondta, hogy ugyan van miről tárgyalni, az EU nem kompetens a bírák nyugdíjaztatásának ügyében, és semmi alapja azoknak a vádaknak sem, hogy a túlzott költségvetési hiány miatt eljárás indul Magyarország ellen, az előirányzott 2,5 százalékos hiány ugyanis az unió nyolcadik legjobb eredménye lesz – emlékeztetett az Economist szerint a kormányfő.

Eközben – folytatja a blog – Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter és jegybankelnök, aki a minap távozott a monetáris tanács éléről, maga is csatlakozott az Orbánt bírálók kórusához, azt állítva, hogy a kormánynak új gazdaságpolitikára van szüksége, ha meg akarja nyugtatni az IMF-et és a befektetőket.

Persze ha Orbán körül elviselhetetlenné forrósodik a levegő, van kiút. Adam LeBor szerint A budapesti összeesküvéselmélet-hívők már lázasan arról suttognak, hogy a Schmitt Pál köztársasági elnök elleni plágiumvád – amely Karl Theodor zu Guttenberg volt német védelmi miniszterére emlékeztet – csak a miniszterelnök székfoglalóját készíti elő a Sándor-palotában, hogy Orbán presztízsveszteség és visszakozás nélkül megússza a brüsszeli nyomást. És miért ne? A mindennapi politika taposómalmából kilépve Orbán a nemzet atyjává dolgozhatná át magát – legalábbis így szól az elmélet. Múló hóbortnál ugyan valószínűleg nincs több ebben, és aligha valószínűbb, mint hogy egy gazdasági miniszter úgy dönt, háborút indít az IMF ellen, miközben az ország éppen segélyt kér a pénzügyi szervezettől – zárja fejtegetéseit az Economist blogjában Adam LeBor.