Most még turistaparadicsom a Maldív-szigetek

Reuters - Charles Platiau

A novemberben megválasztott elnök, Mohamed Nasheed nagy vihart kavart, amikor beiktatási beszédében kifejtette: a turizmusból származó bevételek egy részét (az ágazat az ország GDP-jének harminc százalékát adja) olyan alapba fekteti, amelyből új földterületet vásárol majd országa számára. Indiában, Srí Lankán és Ausztráliában érdeklődött lehetséges helyszínek felől; elmondása szerint a Srí Lanka-i elnök örülne az új lakóknak.

Múlt héten ennél valamivel optimistább tervet mutatott be: tíz év múlva a Maldív-szigetek lesz az első teljesen szén-dioxidkibocsátás-mentes ország a világon. A New York Timesnak nyilatkozva kifejtette továbbá, hogy a Maldív-szigetek tárt karokkal vár minden tudóst, aki a klímaváltozást vagy a tengerszint emelkedését szeretné tanulmányozni, hiszen az ország léte függ az eredményektől.

Nasheedtól megkérdezték, nem csupán PR-trükk-e a költözésről szóló bejelentés, hogy az iparosodott országokat megszégyenítse és a globális felmelegedés elleni cselekvésre ösztönözze. – Persze. Az a cél, hogy tudatosítsuk bennük: ez túl nagy ár – válaszolta, ám hangsúlyozta, hogy mindent komolyan gondol. Sarkos és néha túlzónak tartott kijelentéseivel elérte, hogy a világ felfigyeljen a problémára. Al Gore egykori amerikai alelnök a kongresszusban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését előíró törvényjavaslat mellett érvelve a Maldív-szigetekkel példálózott. (A csendes-óceáni Kiribati elnöke is bejelentette, hogy ugyanilyen okból országa elköltöztetésén gondolkodik, de ez nem kavart akkora port.)

Az elnök régi barátja, egykori ellenzéki aktivista Ahmed Abbasz úgy nyilatkozott: Nasheed túlreagálja a dolgokat. Szerinte a tengerszint emelkedésével együtt nőni fognak a korallok is, tehát nem lesz gond. A New York Times tudósítója azonban megjegyzi, hogy Abbasz a beszélgetést követő napon Sri Lankára készült telket vásárolni egy hegyoldalban.

A költözés ötletét nem mindenki fogadta örömmel. A lakók nagy része nem szeretné elhagyni hazáját, sokak szerint pedig a borús kijelentések árthatnak a turizmusnak. Bár a süllyedés veszélye eddig sem volt ismeretlen: Maumoon Abdul Gayoom, a szigeten harminc éven át uralkodó diktátor már 22 évvel ezelőtt igyekezett felhívni az ENSZ figyelmét a tengerszint emelkedésére. A kijelentései miatt "őrült tudósnak" tartott utódja, a 41 éves egykori újságíró Nasheed éveken át az ellenzék fontos alakja volt, amiért börtönbüntetésben és kínzásban is része volt.

Az országban tavaly tartották az első demokratikus elnökválasztást, a demokrácia még csak fél éves a szigeteken. A lakosság még csak ismerkedik a szabadsággal, az ország pedig a tenger fenyegetésén kívül számos társadalmi problémával is küzd. A turizmusból származó bevételek ellenére a lakosság fele naponta kevesebb mint két dollárból él, a fővárosban egyre nagyobb gond a droghasználat. - Olyan, mintha egyszerre döntötték volna meg Szaddam Husszeint és omlott volna le a berlini fal - írja le a demokratizálódás sokkját Abdul Azeez egykori ellenzéki.

Lassabban, ám biztosan emelkedik a világ tengereinek vízszintje

Ez is a Maldív szigetek - cunami után, 2005 januárjában
Reuters - Anuruddha Lokuhapuarachchi A klímaváltozással összefüggő tengerszintemelkedés miatt optimista becslés szerint 2070 körül, a pesszimista verzió szerint már 2030-ra lakhatatlanná válik a Maldvszigetek. A helyiek szerint a klímaváltozás miatt gyorsuló ütemben pusztulnak a korallzátonyok, ami a vízszintemelkedéssel kiegészülve azt jelenti, hogy folyamatosan tűnnek el a szigetek. A Maldívszigetek a világ legalacsonyabban fekvő területe. A szigetek nyolcvan százalékán a tengerszint feletti magasság nem éri el az egy métert, a legmagasabb pont is mindössze 2,3 méter.

Húsz évvel ezelőtt egy védőfallal próbálták megóvni a szigetek egy részét a viharoktól. A mesterséges akadály miatt azonban csökkent a víz áramlási sebessége, ami a korallok pusztulását okozhatja. Mohamed Nasheed elnök olyan körülményeket szeretne teremteni, amelyek között megindul a korallzátonyok újjáépülése.

Ugyancsak fontosnak tartja, hogy a 2004-es cunami által elpusztított parti növényzetet újratelepítsék, azok gyökérzete nélkül ugyanis a tenger elsodorja a termőtalajt. Öt évvel ezelőtt pedig felépítettek egy mesterséges szigetet, Hulhumalét, amely szinte már hegységnek számít a maga háromméteres magasságával. Az egyik helyi szervezet, a Bluepeace pedig azt javasolja, hogy a lakosság számára építsenek hét mesterséges szigetet – a költségeket pedig fedezzék a klímaváltozást előidéző fejlett ipari államok.

Tegnap közzétett tudományos eredmények azonban a korábban jósolt öthat méterrel szemben legfeljebb 3,3 méterrel emelkedik meg a tengerek szintje a sarki jégtakarók elolvadása esetén. Azonban még így is százmillióknak kell magasabban fekvő helyre költözniük. A Science tudományos folyóiratnak a nyugat-antarktiszi jégmező elolvadásáról szóló tanulmánya szerint ez a globális vízszintemelkedés megannyi tengerpari metropolisz, például New York, számára jelent majd megoldhatatlan feladatot. – Bangladesben már másfél méteres emelkedés is tizenhétmillió embert űz el a szülőföldjéről – említ egy másik példát Jonathan Bamber, a Bristoli Egyetem professzora.

A Föld három legnagyobb jégfelülete a grönlandi, a nyugat- és a kelet-antarktiszi jégmező. Szerkezeténél fogva a nyugati jégtakaró akár már harminc év múlva olyan instabil állapotba kerülhet, hogy összeomolva hatalmas mennyiségű jeget onthat az óceánokba. A közleményt jegyző csoport figyelembe vette, hogy a Föld tömegvonzása miatt a tengerszintemelkedés nem egységes. A legnagyobb szintnövekedés a negyvenedik szélességi kör környékén várható – ebben a térségben fekszik San Francisco és New York is.

Kapcsolódó cikkek: Környezeti menekültek Európában? | Szövetségben a klímabarát települések | Tovább pusztítanak az erdőtüzek Dél-Európában, főleg Macedóniában | Áramhiány, gyárak leállása fenyeget a tartós szárazság miatt Olaszországban | Klímaváltozás: jönnek a menekültek