– Nem gondoltuk, hogy minden megváltozik két és fél nap alatt - mondta erről a fehér házi küldöttség egy tagja a The New York Times-nak. Amíg például az amerikai elnök azt hangsúlyozta a megbeszéléseket követően, hogy Iránnak lehetősége van rá, hogy igazolja szándékainak békés voltát, ha azonban nem él ezzel, úgy „következményekkel kell számolnia”, kínai vendéglátója maradt a tárgyalásos megoldásnál. Az esetleges további szankciók eléréséhez márpedig az Egyesült Államoknak szüksége lesz a Biztonsági Tanács két vonakodó állandó tagja, Peking és Moszkva meggyőzésére.

Obama – ellentétben előző napi, sanghaji felszólalásával - Pekingben név szerint utalt a kínaiakat mindig felpaprikázó Tibet-kérdésre; erre a szokásos fordulatokat kapta válaszként. – Miközben elismerjük, hogy Tibet a Kínai Népköztársaság része, az Egyesült Államok támogatja a kínai kormány és a dalai láma képviselői közötti párbeszéd mielőbbi helyreállítását az aggodalmak és a különbségek feloldására – mondta az amerikai elnök, amire Hu Csin-tao úgy reagált: értelmezésében a két ország egyetértett, hogy tiszteletben tartja egymás szuverenitását és területi integritását, az olyan kérdéseket pedig, mint az emberi jogok, olyan szellemben lehet felvetni, hogy az a kölcsönös megértést erősítse.

Az amerikai elnök tompítani igyekezett viszont a két ország – számos elemző szerint a világ legfontosabb XXI. századi kétoldalú kapcsolatrendszere – gazdasági ellentéteit, így a verbálisan az elmúlt napokban is tovább éleződött valutakonfliktusban is inkább a pekingi pozitív gesztusokra utalt csak. Mint fogalmazott, a kínai partnerség segítségére van az USA-nak, hogy kilábaljon az évtizedek óta páratlan recesszióból. Szavai szerint a G20 csoportban is elfogadott stratégia értelmében Amerika többet takarít majd meg, kevesebbet költ, csökkenti eladósodottságát, Kína pedig „kiigazításokat tesz" a többi közt a belső kereslet élénkítésére. - Örömmel fogadtam a korábbi kínai ígéreteket arra, hogy idővel elmozdulnak egy inkább piacbarát árfolyam felé – fogalmazott Obama az Amerikában mesterségesen alulértékeltnek tartott renminbi igen kényes kérdésében. A valutaháború másik fele, hogy a kínaiak viszont aggódnak dollárbefektetéseikért a gyenge zöldhasú miatt, ami a spekulációnak kedvezhet. Miközben a KNK külkereskedelmi mértéke 168 milliárd dolláros pozitívumot mutat az idén, Hu nem felejtette el emlékeztetni amerikai kollégáját egyik szavajárására: a gazdasági protekcionizmus lebontására. Az USA ugyanis nemrég büntetővámmal sújtott kínai iparcikkeket.

A keddi amerikai sajtó általában is, de különösen a The Wall Street Journal hangsúlyozza, hogy az átlagemberekkel külföldön is közismerten könnyen hangot találó Obamát vendéglátói szabályosan elvágták a nyilvánosságtól. Még sanghaji találkozója a diákokkal is szigorúan ellenőrzött keretek közt zajlott. Ez részben persze beleillik a KNK politikai hagyományaiba és diplomáciai protokollájába, de feltűnő visszalépést jelent Bill Clinton 1998-as és George W. Bush 2002-es fogadtatásához képest. Szól ez az átértékelődő kapcsolatrendszernek is. – Bush kínai egyetemistákhoz intézett beszédét országosan közvetítették. Az USA ma gyengébb helyzetben van, gazdaságát pénzügyi válság gyötri, hadseregét két háború köti le – mutat rá a legnagyobb példányszámú amerikai lap.