Az RTL Klub dicséretes üzleti érzékenységgel nyomába szegődött a nagy szerencsének, és szerződést kötött Zalatnay Saroltával, az aranybányával, hogy valamenynyi ellentételezés fejében annyi pénzt sajtolnak ki ügyéből, amennyit csak lehetséges. A dologban nincs semmi meglepő. Csak gusztustalan és rossz ízű.
Zalatnay és az RTL
A lehetőség a vérnősző kereskedelmi televízió szempontjából nyilván kihagyhatatlan. Mindenesetre azért kíváncsi lennék az RTL menedzsmentjére és a Zalatnay műsort forgató, minden bizonnyal fiatal stábra, hogy világos pillanataikban mit gondolnak magukról.
Mondjuk, amikor kortársaikat látják, akik tegyük fel tudományos kutatásokat végeznek, vagy felszabadultan szórakoznak valahol egy este. Vagy felülnek egy fapados repülőre és elmennek Londonba egy hétvégére. Akkor vajon nekik eszükbe jut-e, hogy ők Zalatnay külvárosi házatáján, a mütyürökkel telerakott szobákban, kezükben kézikamerákkal egy másik Magyarországot építgetnek.
Önmérsékletet mutattak, de éppen csak nem mentek áldozatuk után a WC-re.
Az RTL Klub mindenre elszánt alkalmazottai és főnökeik ilyenkor az elmaradott, provinciális, koszos és szomorú Magyarországot dúcolják alá.
A szellemesen Nem vagyok én apáca címre keresztelt műsor üzleti vállalkozás. Pontosan olyan fajta, amelyen Zalatnay elvérzett. Kellemetlen. Bizonyára mindkét fél pénzénél van. Zalatnay keresett valamit, és az RTL Klub sem fizetett rá az egyezségre. Közben azért óhatatlanul feltárták a két szerződő fél legrosszabb tulajdonságait.
Láthattuk Zalatnay házának bejárata előtt az elkoszosodott műfüvet, a fal mellett álló ronda műanyag vödröket, és a fürdőszobaajtóra hólyagosan felragasztott delfin posztert, a kilincsnél körülnyírva. Erre válaszul láthattuk az RTL stábját, amint összehány egy úgynevezett kényes műsort. A szerkesztők nagyon empatikusak akartak lenni, önmérsékletet mutattak, de éppen csak nem mentek áldozatuk után a WC-re. Világos volt, hogy ők most azt a médiaetikai leckét mondják fel, hogy miként kell a morális szabályokon belül maradni, miközben futnak a pénzük után.
És valóban: a civilizálatlanságon belül mindenki nagyon civilizált volt.
Zalatnay annyit sírt, amennyit fontosnak talált, és igyekezett mindezt a kamerák felé fordulva tenni, rendezett szívszorító, hősi és áldozati jeleneteket, a stáb pedig egymás mellé pakolt megindító részeket, gyorsinterjúkat, krimibetéteket. Objektíven, lábujjhegyen járva.
Ebben az egészben persze semmi nem volt igaz. Zalatnay dolgozott a pénzéért, a stáb pedig jött-ment, hogy leforgathassa a penzumot.
Teljes emberi csőd az egyik oldalon és szemforgató objektivitás a másikon.
"Olyan szarul vagyok, hogy tiszta ciki" - mondta a művésznő állapota összegzéseként. A stáb hallgatott. A szükséges grammatikai cserék végrehajtása után a fenti mély értelmű mondatot ők is nyugodtan magukénak vallhatják.
Zalatnay és az RTL Klub csapata nagyot alkotott.
