A júniusi választásokon legtöbb mandátumot szerzett Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) a Kereszténydemokrata Párttal (CDA) próbált kisebbségi kormánykoalíciót létrehozni, amelyet az iszlámellenes kirohanásairól ismert Geert Wilders vezette Szabadságpárt (PVV) támogatott volna kívülről. A tárgyalások múlt pénteken szakadtak meg, amikor Wilders bedobta a törülközőt, mert a kereszténydemokrata pártban egyre fokozódott az ellenállás a festett szőke hajáról is ismert politikus és az iszlámot megbélyegző politikája ellen.

A legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy miközben csökkent a támogatottsága valamennyi szóba jöhető koalíciós összetételnek, a Szabadságpárt új választás esetén jelentősen növelhetné képviselőinek a számát. De a pártokat nem csak ez sürgeti: Hollandiában február óta ügyvezető kormány viszi az ügyeket. Ez még nem is lenne tragédia, hiszen a második világháború óta mindig legalább három hónapig tartott a kormányalakítás (1977-ben hét hónapig húzódtak a tárgyalások).

Ám most annyira megosztott a politikai paletta, hogy legalább három pártból kell állnia a koalíciónak a többséghez (hét potenciális partner van), és bármennyire is szalonképtelennek tartják a baloldali pártok (is) Wilderst, megkerülhetetlen erő lett belőle. Ráadásul a VVD vezetője, Mark Rutte 18 milliárd eurós megtakarítást ígért a kampányban, de a szep­tember 21-ig benyújtandó jövő évi költségvetést még nagy valószínűséggel az ügyvezető kormány tudja majd benyújtani.

A hagyományos pártok, úgy tűnik, továbbra sem tudnak mit kezdeni Wildersszel, aki – talán épp emiatt is – egyre népszerűbb. A királynő tanácsadója feltehetően újra megpróbálkozik a választáson másodikként befutó Munkapártot (PvdA) is bevonni a koalícióba, amely a néppárt által tervezett megszorítások miatt korábban elutasította a közös kormányzást – így a siker egyáltalán nem biztos.