Gretel Bergmann fő célja az volt, hogy elindulhasson az ötkarikás játékokon. Ha nem német, akkor más színekben

Forrás: Potsdami Egyetem Sporttörténeti Tanszék

- Bergmann volt Hitler zsidó alibije az 1936-os berlini olimpiához – írta a Der Tagesspiegel annak kapcsán, hogy a több mint hetven éve New Yorkban élő sportolónőre és az „árjatörvények” miatt kiközösített más, zsidó származású sportolókra emlékező kiállítás nyílt meg a berlini Centrum Judaicumban.

Amikor a Führer és nemzeti szocialista pártja 1933-ban hatalomra jutott, a németországi sportegyesületek többsége ujjongva ünnepelte a diadalt. A „siker” alkalmat adott arra is, hogy kizárják a klubokból a zsidó származású sportolókat, az árjásítás olyan közismert atlétákat sem kímélt, mint Bergmann, Lilli Henoch vagy Martha Jacob.

Az 1914-ben, a svábvidéki Laupheimben született magasugró tehetség fő célja az volt, hogy elindulhasson az ötkarikás játékokon. Ha nem német, akkor más színekben. Angliába költözött, s ott 1934-ben brit bajnokságot nyert.

A náci sportvezetésnek hirtelen mégis fontos lett. Üzentek érte, világossá téve: ha nem tér haza, családjának is problémái lehetnek, a zsidókat tömörítő sportegyesületeket pedig felszámolják. Mindez persze a „nagy csel” része volt, a Potsdami Egyetem sporttörténeti kutatói szerint Bergmannt a hitleri rezsim elsősorban kirakatbábúnak akarta használni annak demonstrálására, hogy egyenrangúan bánnak a zsidókkal.

Az utóbbiak elleni folytatott hecckampányokról a világsajtóban is egyre több cikk jelent meg, több ország, köztük az Egyesült Államok a berlini olimpia bojkottját fontolgatta. A fasiszta diktatúra egy ilyen blamázst mindenáron el akart kerülni.

Gretel Bergmann
Forrás: Potsdami Egyetem Sporttörténeti Tanszék Bergmann nem sokkal az olimpia előtt a stuttgarti Adolf Hitler-stadionban 160 centivel német rekordot ugrott. Nevezés helyett írásban viszont arról értesítették: eredményei ellenére a birodalmi sportvezető nem kívánja a csapatban látni.

A levél egy nappal később született, hogy az amerikai olimpiai csapat hajója elhagyta New Yorkot. A bojkott felhívások ellenére az USA Olimpiai Bizottságának elnöke, Avery Brundage nem látott okot a távolmaradásra. Különösen, hogy a német vívócsapatban ott volt az Amerikából hazahívott, fél zsidó Helene Mayer, aki aztán ezüstérmét a hírhedt karlendítéssel „ünnepelte”.

Brundage több mint vitatott figura, majd négy évtizeddel később, immár NOB-elnökként az 1972-es olimpia folytatása mellett állt ki, mintha az izraeli sportolók elleni véres palesztin terrortámadás meg sem történt volna.

Magasugrásban, Berlinben a magyar Csák Ibolya nyert 162 centivel. A németeket három rajthely illette meg, de csak két sportolónőt indítottak, Bergmann pozícióját látványosan üresen hagyták. - Tudtam, hogy csalinak szántak mégis dühös és elkeseredett voltam. Az persze megkönnyebbülést jelentett, hogy megspóroltam magamnak a karlendítést – idézte a Der Tagesspiegel a sportolónőt, aki 1937-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Hiába lett amerikai bajnok, a második világháború végleg szertefoszlatta olimpiai álmait.

Laupheimben és Berlinben stadiont neveztek el Bergmannról, az ősszel kerül a mozikba az életéről forgatott „Berlin 36” című játékfilm. Az „Elfelejtett rekordok” tartói közül Lilli Henoch élete másként alakult: a távolugrásban, diszkoszvetésben és súlylökésben többszörös német bajnoknő 1942-ben, a rigai gettóban halt meg.

Kapcsolódó cikkek: Szalon-zsidóverés a Dohány-utcában | Kutatócsoport az alföldi zsidóság emlékeinek feltárására | Tudósolimpián kiváló magyar szereplés | Ili néniék és a rózsaszín fiolák | Mein Kampffal a nácizmus ellen