Ám a női politikusok mintha eltűntek volna, a huszonnyolc tagállamból mindössze három örvendeztette meg női névvel Junckert. Annak ellenére, hogy Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke jó előre figyelmeztetett: nem szavazzák meg az új bizottságot, ha túlzottan sérül a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség. Juncker szóvivője pedig ezzel a kijelentéssel próbált nyomást gyakorolni: „Ha nem születik megoldás, a tervezettnél több időre lehet szükség az Európai Bizottság megalakításához."

– Ha a bizottságban jól alakul a nemek közötti egyensúly, ez a megfe¬lelő üzenetet küldi az egyenjogúságról egész Európának. Ezért is gondolom, hogy Juncker és Schulz nyilatkozatait komolyan kell venni – ¬mondta lapunknak Rem Korteweg, az Európai Reformközpont (CER) ¬londoni kutatóintézet szakértője. Szerinte könnyen előfordulhat, hogy az Európai Parlament megtagadja a jóváhagyást, és akkor Juncker ismét arra ¬kéri majd a tagországokat, hogy „találjanak" több nőt.

Nem járt elöl jó példával a két legbefolyásosabb tagállam, Németország (Günther Oettinger jelenlegi energiaügyi biztos) és Franciaország (Pierre Moscovici volt gazdasági miniszter) sem. A párizsi elnöki hivatal, az Élysée-palota illetékese el is magyarázta az újságíróknak: „Egyetértünk az esélyegyenlőség követelményével, ami azonban nem jelenti, hogy ez a követelmény feltétlenül a francia biztosra vonatozik." A három nőpárti tagállam (Svédország: Cecilia Malmström mostani belügyi EU-biztos, Csehország: Vera Jourová regionális fejlesztési miniszter, Bulgária: Kristalina Georgieva nemzetközi együttműködésért felelős EU-biztos) mellett még Olaszország lobbizik, hogy Federica Mogherini külügyminiszter legyen az unió új külpolitikai főképviselője. Ha rábólintanak az uniós kormányfők – amire egyre kevesebb az esély –, Mogherini automatikusan az Európai Bizottság alelnökévé válik.

– Bár az augusztus végi EU-csúcson a tagállamok szeretnének megállapodni a bizottság összetételéről is, Jean-Claude Junckernek utána is van még ideje összeállítani a csapatát. És ne feledjük, megtörtént már, hogy a bizottsági elnök felhívása végül hatást gyakorolt a kormányokra – válaszolt a Népszabadság érdeklődésére Rem Korteweg. Juncker abban bízik, hogy negyven százalék körül lesz a nők aránya (ez tíz-tizenegy női EU-biztost jelent), elődje, José Manuel Barroso pedig legalább egyharmados arányt akart. Csakhogy a Barroso-bizottság alakulásakor eleinte három hölgyet jelöltek a tagországok, és ez a szám végül Barroso sürgetésére emelkedett kilencre.

Nem hatotta meg a kormányokat Juncker ígérete sem, hogy a női jelölteket fontos tárcával vagy akár alelnöki poszttal jutalmazza meg. Több névből álló „menüt" csak Szlovénia küldött a bizottsági elnöknek, egy férfi és két női politikust felsorolva.

Bárhogy is alakul a nemek ¬közötti egyensúly, kényes feladatok következnek. Jean-Claude Junckernek még augusztusban döntenie kell a területek szétosztásáról az EU-biztosok között (fontos tárcából kevés van), akikre szeptember második felében a meghallgatások várnak az Európai Parlamentben. A plenáris ülés októberben szavaz a bizottságról, amely így november elsejével léphet hivatalba. Túl büszke amúgy a parlament sem lehet a saját bizonyítványára: az EP-képviselőknek csupán 37 százaléka nő.