A büntetőintézkedések nyomán a GDP kezdetben közel hétszázalékos visszaesést mutatott, mindezt hiperinfláció kísérte. Volt olyan időszak, amikor 200 százalékos pénzromlást regisztráltak. Miután 2013 augusztusában Haszán Róhani lett az államfő, a gazdasági szakemberekből álló új kormánynak sikerült a stabilizációs programmal 40, mostanra pedig 15 százalékra mérsékelni az éves inflációt.
– A rial–dollár árfolyam szélsőséges ingadozásai ugyan megszűntek, problémák azonban bőven akadnak, magas a munkanélküliség és alacsony a lakosság vásárlóereje. A gazdasági stabilizációból inkább az iráni nagyvállalatok profitáltak, a kis- és közepes vállalkozások kevésbé –mutatott rá Ansari.
Ellenőrzés az atomalku lényege, nem a bizalom
Történelmi megállapodásra jutottak Iránnal az atomprogramjáról tárgyaló hatalmak, az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország. Majdnem negyven év után ez volt az első közeledés az iszlám köztársaság és a Nyugat között. Miklós Gábor elemzését itt olvashatják.
Miközben az ajatollahrezsim folyamatosan csak a „Nagy Sátánként” emlegette az Egyesült államokat, Amerika „mákonyait” a Coca- és a Pepsi-Colát Iránban is forgalmazták. Ansari szerint több módja is volt az embargó legális kikerülésének. A büntetőintézkedések például nem vonatkoztak a leányvállalatokra, így az iráni importőrök a nagy USA-konszernek európai, törökországi, öbölbeli vagy szingapúri „lerakataival” kötöttek üzleteket.
Iránba tavaly becslések szerint legalább négymilliárd dollár értékben hoztak be amerikai termékeket. Például iPhone-okat, Dell-számítógépeket és más „kütyüket”. Élelmiszerekre, dohányárura és gyógyszerekre nem terjedt ki az embargó, így amerikai cigarettákat is forgalmaztak.
A szankciók feloldása nyomán Irán hazaszivattyúzhatja majd a külföldi, főleg ázsiai bankokban tartott és eddig az importált termékek kifizetésére használt betéteit. A több ezer milliárd dollárra pedig szükség lesz.
Az olajipar 500 milliárd, a színesfém és más ércbányászat 400 milliárd dolláros invesztícióra vár, az infrastrukturális, (tömeg)közlekedési beruházásokról nem is szólva. A magyar fogyasztók pénztárcáját is érintheti, ha Irán visszatér a nemzetközi kőolajpiacra. Már most napi egymillió hordó olajat exportálnak, ezt az illetékes tárca tervei szerint 2020-ig megduplázzák. Az iráni „pumpálás” pedig még lejjebb nyomhatja a fekete arany világpiaci árát.
Kapcsolódó írásunk: Viszlát, falafel, helló, McDonald's!
Hömpölygött a tömeg Teherán utcáin, miután a hat nagyhatalom és Irán megállapodásra jutott az iráni atomprogramról. A fiatalok többsége üdvrivalgással fogadta a hírt, és abban bíznak, hogy hamarosan megváltozik az életük. További részleteket itt olvashatnak.
A nagy európai játékosok, a németek, a franciák és az olaszok a gépgyártásban, a gyógyszeriparban, az infrastrukturális beruházásokban készülnek megjelenni. Komoly vadászterület az autóipar is. Míg 2009–2010-ben Iránban évente 1,7 millió járművet gyártottak, az embargószigorítás ezt a számot 400-500 ezerre csökkentette. A Peugeot és a Renault bezárta összeszerelő üzemeit, kivonultak a japánok és a dél-koreaiak is, a helyüket a kínaiak vették át. Amikor július második felében Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter Iránban járt, a szociáldemokrata politikust számos nagy német cég képviselője is elkísérte. Ott voltak a BMW és a Daimler emberei is, mert hozzájuk szintén eljutott, hogy az egyik nagy iráni autóipari holdingnál sűrűn emlegetnek egy észak-amerikai nagyvárost. Detroitot, a General Motors székhelyét.
