Hazugsággal vádolja Hágát a libériai exállamfő
Taylort összesen 11 vádpontban egyebek között gyilkossággal, kínzással, nemi erőszakkal, szexuális rabszolgaságra kényszerítéssel és gyerekkatonák toborzásával vádolják. Ő az első afrikai állami vezető, aki ellen háborús bűnök miatt bírósági eljárás indult. Kedden személyesen szólalt fel Hágában. Ügyvédei kérdésére elmondta, mit gondol arról, hogy a vád képviselői "terroristától nemi erőszaktevőig mindennek elmondják."
Charles Taylor szürke öltönyben és sötét szemüvegben lépett a bíróság elé. A Libériai Köztársaság 21. elnökeként mutatkozott be, és kifejtette: "14 gyermekem és unokám van. Egész életemben azért küzdöttem, hogy azt tehessem, amit az igazság és a tisztesség érdekében meg kell tennem. Nagyon-nagyon sajnálatos, hogy a hazugságokkal, pletykákkal és téves információkkal félrevezetett vádhatóság ilyen jelzőkkel illet engem. Elutasítom ezt a hamis és rosszindulatú jellemzést" – mondta a volt elnök.
A most 60 éves Taylor a vádirat szerint országlása idején, 1997 és 2003 között véres konfliktust robbantott ki a hazájával szomszédos Sierra Leonéban. Fegyverekkel és pénzzel támogatta az Egyesült Forradalmi Frontot (RUF), amely nem csupán a politikai irányítást kívánta átvenni, hanem az ország ásványkincsei - legfőképp a rabszolgamunkával kitermelt „véres gyémántok” – feletti ellenőrzést is.
– Senki sem gondolhatja komolyan, hogy gyémántokért cserébe fegyvereket adtam a RUF-nak, vagy hogy gyémántokat kaptam tőlük bármi egyébért cserébe – mondta Taylor a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt.
A Sierra Leone-i polgárháborúban 120 ezren haltak meg, és több százezerre tehető a megkínzott, megcsonkított áldozatok száma. A módszeres kegyetlenkedések egy részét kábítószerre szoktatott gyerekkatonák hajtották végre.
Megfigyelők szerint Charles Taylor ügye alapvető változást jelez a nemzetközi közösségben. Azt jelzi, hogy felelősségre vonják a zsarnok állami vezetőket az uralmuk alatt elkövetett emberi jogsértésekért. A védőügyvédek azt állítják, hogy a volt elnök nem tehető felelőssé a szomszédos államban polgári lakosok ellen elkövetett bűnökért, amelyek embertelenségét és szörnyűségét azonban a védőbeszéd elején elismerték. Külön tagadták, hogy védencük állna a gyermekkatonák toborzásának hátterében.
