A vendégház – a barnesi Rocks Lane-en fekvő, egymástól szinte megkülönböztethetetlen edwardiánus házak egyike – egy 1982-es rendőrségi razzia óta zárva áll. Fénykorában, 1979 és 1982 között az épület Elm Guest House néven hivatalosan vendégházként működött, de a két tulajdonosa, az Indiában született Haroon Kasir és a felesége, Carole soha nem csinált titkot abból, hogy luxusbordélyt futtat, kényelmet és biztonságot ígérve a brit felső tízezer homoszexuálisainak. Az épületben volt szauna, szolárium és videószoba, amivel a luxusbordély ajánlott kikapcsolódási lehetőségként szerepelt az akkor hatalmon lévő Konzervatív Párt, a toryk melegjogi csoportjának a hírlevelében is.
A homoszexuálisoknak ígért kényelem és biztonság az akkori Nagy-Britanniában sokat jelentett. Két férfi között a szexuális kapcsolatot csak 1967-ben dekriminalizálták, ami után az első politikusi coming outra még tizenhét évet, 1984-ig kellett várni. Ő az a Chris Smith volt, aki aztán tizenhárom évvel később Nagy-Britannia első nyíltan homoszexuális minisztere is lett a munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair kormányában. Smith arról egyébként mélyen hallgatott, hogy HIV-pozitív. Még Blairnek sem mondta meg.
|
Cyril Smith. Mindent azonnal bevallott volna, ha letartóztatják?
Forrás / Mirror |
Azt harminc éve is nagyrészt csak a fel-felröppenő pletykákból lehet sejteni, hogy a vendégháznak a luxusbordély mellett volt egy sötét oldala is. Ezek a pletykák úgy szólnak, hogy a hotelben pedofilok adják egymásnak a kilincset. Az első hangzásra is gyomorforgató gyanú szerint a Rocks Lane-en a hírhedt brit-szovjet kettős ügynök, Sir Anthony Blunt, egy püspök, két lejárt szavatosságú popsztár, a legfelsőbb bíróság két tagja, tízegynéhány volt és jelenlegi parlamenti képviselő, a belső elhárítás, az MI5 egyik tisztségviselője, a Sinn Féin és a szélsőjobboldali Nemzeti Front néhány politikusa is visszatérő vendégként vette igénybe az erre felkészített kiskorú fiúk szexuális szolgáltatásait.
A fiúkat árvaházakból és javítóintézetekből szedték össze. Egyikük a Grafton's Close volt, amelynek az akkori vezetője, John Stingemore ellen az ügyészség eredetileg 11 pontban emelt vádat. Köztük van a kiskorúak megrontására szőtt összeesküvés is és öt, 11 és 15 év közötti fiú molesztálása is. Ebben az ügyben a per február 2-án kezdődik.
 |
Visszaszámlálás egy időzített bombához. Theresa May belügyminiszter
Suzanne Plunkett / Reuters |
Hogy a falakon belül mi történt, az máig rejtély, de egy-két, a nyomozás alatt lefoglalt korabeli fénykép tanúsága szerint a pedofília szereti a szerepjátékokat. Az Independent tavalyelőtt írta meg, hogy egy brit politikus komornaruhába bújt egy kisfiú mellett, akit a fejébe nyomott tiarán kívül anyaszült meztelenre vetkőztettek egy felvétel – és az aznapi szolgáltatás – kedvéért. Az orgiákon rengeteg közéleti személyiség megfordult.
Erre a közéleti ki kicsodára először talán csak a prostituáltak és besúgók figyeltek fel – a Rocks Lane akkor és azóta is az éjszakai pillangók kedvelt röptetője a brit fővárosban –, a Scotland Yard mindenesetre évek múltán indított egy megfigyelési akciót, amely végül elvezetett az 1982-es razziához. A vendégek közé két ügynök épült be. Ők heteken át gyűjtötték az információkat, és már kitűzték a razzia napját is, amelyen azonban egy suta mozdulat miatt leleplezte őket az egyikük adóvevője. Emiatt a razziát azonnal elindították, a remélt nagy fogás helyett viszont csak hét gyanúsított csuklóján kattant bilincs.
Letartóztatták Kasirékat is. Egy létesítmény nem rendeltetésszerű használatának a vádjával felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, de pedofíliáról az 1982-es vádirat egy szót sem ejtett, az ügyészség pedig a házaspáron és egy masszőrön kívül soha senkit nem vett elő.
Állítólag létezik lista is, rajta a kliensek nevével, amelyet egy tavaly novemberi házkutatás alatt találtak meg. Hogy ki szerepel rajta, arról nem szivárogtak ki részletek, de egy rochdale-i liberális képviselő, Cyril Smith nevét rebesgetik a legtöbbször az ügyben. Ő 2010-ben halt meg, amikor már évtizedek óta közhelyszámba ment tudni róla, hogy notórius pedofil. Smith karrierjét kezdettől fogva elkísérték az erről szóló pletykák és forogtak közszájon viccek. Az egyik 1982-es vallomás szerint a maga 180 kilogrammos pompájában megjelenő politikust a Gömböc becenéven ismerték. Imádta a masszázst. Akik ismerték, azt mondják, hogy ha letartóztatják, egy órán belül beismerő vallomást tett volna.
|
Peter Righton, az állítólagos kerítő
Forrás / Mirror |
Aki más ügyben, de végül tett is, az a Rocks Lane-i pedofilok feltételezett kerítője, Peter Righton volt. Rightont 1992-ben kapták el kiskorú fiúkról készített fénykép- és videofelvételek miatt, és bűnösnek is vallotta magát pedofil tartalom birtoklásában és terjesztésében. Az akkor 66 éves férfi nem egyszerű szexuális ragadozó. A gyermekfelügyelet elismert szakértőjeként évtizedekig dolgozott a jótékonysági alap, a National Children's Bureau mellett, amelynek Virginia Bottomley akkori egészségügyi miniszter volt a védnöke, amihez képest a perben kiderült, hogy postafiókkal rendelkező információs hálózatot tartott fenn a pedofiloknak. A szerteágazó politikai kapcsolatai miatt tavalyelőtt egy munkáspárti képviselő, Tom Watson a parlamentben szólított fel nyomozásra. A Scotland Yard ezután döntött a Righton miatti Operation Fairbank és hozzá kapcsolódóan a vendégház miatti Operation Fernbridge elindítása mellett.
Azóta egyre több egykori áldozat jelentkezett. Az egyikük vallomása szerint őt Righton és a köre 11 éves korától, 1977-től öt éven át használta a vágyai kiélésére. Tudunk vigyázni rád. És ha kell, meg is védünk. Az egyik barátom ott ül a kormányban. Ő segíteni fog" – Righton még arra sem vigyázott, hogy ne árulja el ennek a kormányban ülő barátnak – egy miniszternek – a nevét.
|
Leon Brittan már az Európai Unió biztosaként 1994-ben. Először nem emlékezett, aztán mégis
Reuters |
Hogy ez az egykori tárcavezető kicsoda, arról a nyomozás érdekében mindenki hallgat, de a két bűnügyi vizsgálatot a Daily Mail időzített bombának nevezte nemrég. Ez nem túlzás. Watson a brit tényfeltáró honlap, az Exaro által átadott bizonyítékokra hivatkozva állította, hogy a Rocks Lane-i pedofilok egy volt miniszterelnöki tanácsadó tudtával és a védelme alatt űzhették a játékaikat a vendégházban. Sem a miniszterelnök, sem a tanácsadó nevét nem hozták nyilvánosságra. A brit lapok a Guardiantől a Mirrorig azóta egy-két havonta foglalkoznak az üggyel, júliusban pedig kapcsolt a Downing Street 10. is, hogy nem ártana parlamenti vizsgálatot indítania. Ezt Theresa May belügyminiszter tette meg, nem is egyet, hanem kettőt rendelve el. Az egyik azt firtatja, hogy mi igaz az évtizedek óta újra és újra felröppenő pletykákból a pedofíliának hódoló politikai elitről. A másikat az, hogy mit tettek az ügy eltussolásáért.
A fáma szerint sokat. Arról, hogy vendégházban pedofil orgiákat tartanak, egy évvel a razzia után, 1983-ban egy tory képviselő, Geoffrey Dickens összeállított egy negyvenoldalas dossziét a felröppenő pletykák alapján, azt állítva, hogy „valami nagyról" fogja vele lerántani a leplet. A dosszié Leon Brittan akkori belügyminiszter, az Európai Bizottság későbbi kereskedelmi és külügyi biztosának az asztalán landolt, a politikus legalábbis vette a fáradtságot, hogy személyesen írjon a vizsgálatot követelő tory képviselőnek, és köszönje meg az erőfeszítéseit az ügyben.
És ez a levél az egyedüli dolog, amivel bizonyítani lehet, hogy a dosszié létezik. A belügyminisztériumban tavaly nem találták meg. Gyaníthatóan azért, mert Brittan – aki szerepel a vendégház állítólagos klienseinek a listáján – ahogyan megkapta, már a fiókja mélyére is süllyesztette az egészet. Tavaly a már visszavonult politikus először úgy nyilatkozott, hogy semmit nem kapott Dickenstől, most júliusban viszont már azt, hogy járt nála a dosszié, de 30 év távlatából már nem emlékszik, mi lett a sorsa.
Norman Tebbit, a Thatcher-kormány akkori munkaügyi minisztere, későbbi tory pártelnök nemrég ismerte el a BBC előtt, lehet, hogy az ügyet felső szinteken tussolták el. „Szinte önkéntelenül csinálhatták, abban a hitben, hogy ha itt-ott valaki rossz útra tévedt is, a kormányt meg kell védeni."
|
Simon Danczuk szerint az ügyet keresztül-kasul átszövi a vesztegetés és a megfélemlítés
Forrás /Mirror |
Ezek a reflexek most is működnek. Egy munkáspárti képviselő, a Smithhez hasonlóan rochadale-i Simon Danczuk a Guardianben írta meg, hogy az ügyet keresztül-kasul átszövi a vesztegetés és a megfélemlítés. Danczuk nemrég könyvet írt Smithről és a rochdale-i képviselő körül keringő pedofilokról. Egy nap a parlamentben már úton volt a kijelölt tárgyaló felé egy meghallgatás miatt, amikor a folyosón félrevonta egy tekintélyes tory képviselő, figyelmeztetve, gondolja át, hogy mit akar mondani, mert egy évek óta alvó ügyről van szó, amelynek ha pedig most valaki leporolja az aktáit, az játszi könnyedséggel egy volt miniszter életébe kerülhet. Danczuk szerint konzervatív és munkáspárti képviselők mellett néhány lord is rászállt már azokra, akik a nyilvánosság elé állnának az ügyben.
Bár a May által elrendelt vizsgálat még el sem kezdődött, egy nagy áldozata már van. Ő Elizabeth Butler-Sloss bárónő, akit a vizsgálat vezetőjének kértek fel, de pár napja inkább önként visszalépett, a kinevezéséről szóló hírre ugyanis a sajtó megszellőztette, hogy ő és a bátyja, Sir Michael Havers volt főügyész is nyakig benne lehet egy eltussolási ügyben. Ebben egy püspök szexuális visszaéléseivel nem akartak a nyilvánosság elé állni.
Az ügy koronatanúja egyébként Carole lehetne. Ő volt az, aki nagy műgonddal naplót vezetett a vendégekről, feljegyezve a nevüket, a látogatás időpontját és azt is, hogy ki meddig maradt és mit csinált. A férjéhez hasonlóan biszexuális nő 1982-ben akkor már kezdő alkoholista volt és cukorbeteg. Nyolc évvel később halt meg inzulin-túladagolásban 47 évesen, amit a halottkém öngyilkosságnak nyilvánított. Danczuk a könyvében feszegeti, hogy ebben segíthettek neki azok, akik féltek, hogy egyszer csak beszélni kezd.
