Halálos koktél némi polgárháborúval
Az erőszakra akkor került sor, amikor a nuer törzs marhatenyésztő dinkákra támadt, több ezer állatot hajtva el a legelőkről. Az ENSZ szerint tavaly január óta Dél-Szudánban 2500 ember vesztette életét az ilyesféle etnikai villongásokban – többen, mint az ország másik tűzfészkében, Dárfúrban.
Észak- és Dél-Szudán huszonkét évig tartó véres polgárháborúját 2005-ben zárta le egy békeszerződés, az ennek nyomán létrejövő egységkormány munkáját azonban erőszak és folyamatos vádaskodások szegélyezik. A déli politikusok azzal vádolják Omar el-Basír államfőt, hogy szándékosan szítja a feszültséget a rivális déli fegyveresek között, megtörve a fennálló kényes egyensúlyt – mindezt azért, hogy elszabotálhassa az áprilisban tartandó választásokat és a déli országrész függetlenségéről szóló jövő évi népszavazást.
Bár az északi muzulmán arabok és a déli, keresztény és törzsi vallásokat követő feketék közötti 2005-ös békeszerződés korlátozott autonómiát adott Dél-Szudánnak,ez sem enyhíthette a korábbi évtizedek fájdalmait – a tomboló erőszak a kétmillió halálos áldozat mellett további milliókat tett földönfutóvá. A polgárháború oldalhajtásaként ráadásul 2003-ban a nyugati Dárfúr tartományban is konfliktus tört ki, ENSZ-adatok szerint csak itt 200 ezer embert mészároltak le. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Dárfúrban elkövetett népirtás vádjával tavaly márciusban nemzetközi körözést adott ki Besír ellen.
Tíz emberi jogi szervezet a mostani vérengzés után közös nyilatkozatban figyelmeztetett arra, hogy a helyzet „halálos koktéllá” állt össze, és szinte bármelyik pillanatban újra kitörhet a polgárháború. A Tonj város körül fekvő 140 dinka áldozatra csak azután derült fény, hogy az ENSZ egyik békefenntartó egysége átrepült a terület, a világtól meglehetősen elzárt Warrap tartomány felett. Helyi források szerint a vérengzések a 140 halott mellett 90 sebesültet hagytak maguk után, a támadó nuerek pedig 30 000 marhát hajtottak el. Szudánnak ez a része a világ egyik legelmaradottabb vidéke, ahol gyakorta késhegyig menő küzdelem folyik a természeti kincsekért és az élelemért.
