Gyűlöletbeszéd és szólásszabadság
„Az alkotmány első kiegészítése Amerikát nemcsak Kanadától, hanem az egész nyugati világtól megkülönbözteti” – idézi Adam Liptak a New York Timesban azt a kanadai szerzőt, akinek írása miatt beperelték az ország legolvasottabb politikai hetilapját, a Maclean’st.
A terjedelmes cikk részlet Mark Steyn konzervatív publicista két éve megjelent könyvéből, amelyről annak idején a Metazin is beszámolt. Arról szól, hogy az iszlám barbárabb, mint a nyugati civilizáció, de életképesebb nála, és ezért el fogja pusztítani. Az egyetlen kivétel Amerika lehet, feltéve, hogy kitart férfias hagyományai mellett.
A Kanadai Iszlám Kongresszus két tagja bepanaszolta be a Maclean’st, mondván, hogy a hetilap megszegte a Brit Columbia területén hatályban lévő gyűlöletbeszéd-törvényt, mivel gyűlöletet szított a muzulmánok ellen, továbbá becsületüket csorbító kijelentéseket tett.
A helyi emberi jogi bíróság Liptak cikkének megjelenése után pár nappal elvetette a keresetet, mondván, hogy gyűlölet nincs az írásműben, és becsületsértés sincs, legalább is nem éri el a korábbi bírósági ítéletekben megfogalmazott szintet. Mindazonáltal a bíróság elismerte, hogy egyesek sértőnek és ízléstelennek tarthatták az írást.
Liptak nem várta meg az ítéletet, a cikkéhez az is elég volt, hogy ez az ügy egyáltalán ötnapos bírósági tárgyalás témája lehet. Az egyik fél a gyűlöletbeszédet emlegette, a másik a szólásszabadságot. Amerikában az alkotmány első kiegészítése eldöntötte, hogy melyik fontosabb. A lapok azt írhatnak a kisebbségekről és a vallásokról, amit jónak látnak. Még a hamis, a provokatív és a gyűlölködő szövegeket sem bünteti a törvény.
Frederick Schauer alkotmányjogászt idézve Liptak megállapítja, hogy Kanada nincs egyedül a maga gyűlöletbeszéd-törvényével. A világ számos demokráciájában börtönbüntetést kockáztat, aki náci kellékeket visel öltözékén, vagy másképpen juttatja kifejezésre gyűlöletét etnikai csoportokkal szemben. Amerikában ez a magatartás az alkotmány védelme alatt áll.
A kérdésről azért Amerikában is vita zajlik. Anthony Lewis, a neves liberális újságíró könyvet írt az alkotmány első kiegészítéséről, amely már címében is jelzi, hogy a szerző mit kíván: „Szabadságot a gyűlöletes gondolatnak.” Erről szól a törvény. A legfelsőbb bíróság gyakorlata ezt úgy értelmezi, hogy hacsak nem áll fenn a közvetlen veszély, hogy a szót erőszakos tett követi, akkor a szó szabad. Lewis azt szeretné, ha ezt az elvet az eddiginél rugalmasabban alkalmaznák, például büntetnék az erőszakra, például terrorcselekményekre való felbujtást.
Az egyik recenzor, Jeremy Waldron tekintélyes politikai filozófus nem biztos benne, hogy nincs-e igazuk az európaiaknak, amikor „bizonyos gonosz támadásokkal szemben védelmezni akarják a kölcsönös tisztelet légkörét”. Ehhez a véleményhez csatlakozik a már említett Schauer professzor, aki a jogfelfogás különbséget az eltérő történelmi múltra vezeti vissza: „Nehezen tudnám elítélni Izraelt, Ausztriát, Németországot és Dél-Afrikát, amiért tiltják a gyűlöletbeszédet.”
Kanadában az októberi ítélettel még nincs vége a Maclean’s-ügynek. A felperesek szövetségi szinten is beperelték a hetilapot.
