A fordulatot az ügyben alighanem az okozta, hogy Gurlitt a hét elején megegyezett a német szövetségi illetve a bajor tartományi kormánnyal. Korábbi ellenkezését feladva most hozzájárult ahhoz, hogy a műkincsek eredetét megvizsgálja az erre a célra létrehozott szakértői bizottság.
|
| A Münchenben felbukkant, ismeretlen Chagall-festmény |
Ha egy képről bebizonyosodik, hogy a nácik által összerabolt műkincsek közé tartozik, azt visszaadják a jogos tulajdonosok leszármazottainak.
Gurlitt apja, aki a gyűjteményt megalapozta, a hitleri Németország kormányának is dolgozott: a nácik által „elfajzott művészetnek” nevezett modern festők műveit kellett összevásárolnia, vagy megszereznie, többségükben menekülésre kényszerített zsidóktól. A több mint 1300 műtárgy közül becslések szerint 500 lehet a zsidóktól elrabolt vagy tisztázatlan körülmények között megszerzett darab.
Az ügy bonyolultsághoz hozzájárul, hogy a német jogszabályok szerint a festményekkel kapcsolatos bűncselekmények mára elévültek, így pusztán jogi alapon nehéz lett volna visszaszerezni a képeiket - ha Gurlittot nem sikerül rávenni a megállapodásra. Ezzel az idős férfi példás erkölcsi felelősséget mutatott - méltatta a döntést az ügyvédje.
A festmények most a bajor állam egy raktárában várják a sorsukat. A szakértői bizottság egyesével vizsgálja meg őket és dönt a sorsukról. Ez akár évekig is eltarthat.
Jó néhány feltűnt már a nácik által elrabolt kincseket listázó internetes oldalakon, és olyan is van, amelyre többen is bejelentették az igényüket. A Süddeutsche Zeitung kommentátora időközben azt javasolta a bajor kormánynak, hogy legalább amíg tart a vizsgálat, állítsák ki a festményeket, hogy a közvélemény is gyönyörködhessen bennük.
