Ez minden történész álma és minden diplomata rémálma – fogalmazott a Der Standard keddi számában megjelent vendégkommentárjában a baloldali liberális értelmiségi, az Oxford Egyetem professzora. A cikkben Garton Ash azt is kifejti, hogy a dokumentumok ismeretében javult az amerikai diplomáciáról alkotott véleménye.

– A történészeknek legtöbbször harminc évet kell várniuk arra, hogy ilyen kincsek előkerüljenek, a most napvilágra került akták közül ellenben a legfrissebbek éppen harminc hetesek – írta. Több mint 250 ezer dokumentumról van szó, s az archívumok kutatói tudják, hogy az iratok mennyisége különleges betekintést kínál, még akkor is, vagy éppen azért, mert az akták többsége a hétköznapokat mutatja be. – Noha a legmagasabb szintű titkosítással ellátott iratok nincsenek a közzétettek között, mégis ünnepi lakoma, amit kínálnak nekünk – vélekedett Garton Ash.

Azt írta: "nem csoda, hogy az amerikai külügyminisztérium dühös. De azok alapján, amit eddig láttam, nem kell szégyenkezniük az amerikai diplomatáknak". Vannak botrányokra utaló jelek is, mindenekelőtt a Bush-időszak terrorizmus ellenes háborújával kapcsolatosak. Ezen a téren vizsgálatokra lesz szükség. – De ettől eltekintve diplomatákat látni, akik egyszerűen a munkájukat végzik: nyomon követik fogadó országuk fejleményeit és hazájuk érdekeit képviselik – vélekedett. – Valójában éppen hogy számottevően javult a véleményem az (amerikai) külügyminisztériumról. Az elmúlt években a diplomáciai testület kevéssé tett rám nagy hatást és tartalom nélkülinek tűnt, különösen a nagyobb önbizalommal rendelkező kormányzati területekkel összehasonlítva, mint például a Pentagon vagy a pénzügyminisztérium – tette hozzá.

Garton Ash dicséri William Burns külügyminiszter-helyettes orosz politikáról megfogalmazott elemzéseit, a Németországból, Nagy-Britanniából, Franciaországból küldött jelentéseket. Egy 2008-as berlini beszámoló például a konzervatív uniópártok és a szociáldemokraták (SPD) nagykoalícióját olyan "tipikus házaspárhoz" hasonlítja, akik "gyűlölik egymást, de a gyerekek miatt együtt maradnak" - emelte ki. Az akták mindenesetre megmutatják, mennyire uralkodóvá vált a terrorizmus elleni harc és a biztonság az elmúlt évtizedben az amerikai külpolitika minden területén. De látni a fenyegetések mértékét és a Nyugat tehetetlenségét is.

Közérdek fűződik ahhoz, hogy mindez ismert legyen. A Guardian, a New York Times és más komoly tömegtájékoztatási eszközök arra törekedtek, hogy semmi olyat ne hozzanak nyilvánosságra, ami veszélybe sodorhat valakit. A WikiLeakstől is ugyanezt kellene elvárnunk - tette hozzá.

Megválaszolatlanul marad a kérdés, hogyan lehet ilyen körülmények között még diplomáciát folytatni. Az amerikai külügyminisztériumnak minden bizonnyal igaza van, amikor arra figyelmeztet, hogy a leleplezések megterhelik a diplomatái és a baráti államok közti kapcsolatokat.

Közérdeket jelent megérteni, hogyan működik a világ és a politika. Közérdek fűződik a bizalmas külpolitikai eljárásokhoz is, és a két érdek ellentmond egymásnak. De egy dolog biztos: az amerikai kormány bizonyosan bűnbánóan fog elgondolkozni azon, miért is döntött különös módon úgy, hogy az egész diplomáciai levelezést olyan katonai számítógéprendszeren tárolja, amely olyan "zseniálisan biztonságos", hogy egy 22 éves egy CD-re le tudta tölteni a tartalmát – írta a brit történész.