„Az új magyar alkotmány nem annyira azért rossz, ami, hanem azért, amit felfed szerzőinek hosszú távú hajlamairól... Senki nem bízik Orbán Viktorban és a Fideszben, hogy felelősen használnák hatalmukat... Orbán viselkedése alapján egy autoriter hisztis, aki inkább betiltaná az ellenzéket, mint hogy együttműködjön vele" – állítja Francis Fukuyama világhírű amerikai filozófus, politológus. A Stanford Egyetem professzora, akinek A történelem vége című munkája hozta meg a globális ismertséget két évtizede, azt írja a The American Interest külpolitikai folyóirat internetes kiadásán megjelent cikkében: ugyan az új magyar alaptörvény nem tükrözi személyes ízlését sem, de nem ez vele a lényeges probléma. Hanem az: „gyengíti a végrehajtó hatalommal szembeni intézményes fékeket". A többi közt csökkenti az alkotmánybírák nyugdíjkorhatárát, felszámolja a központi bank függetlenségét, magához ragadja a médiát szabályozó hatóságot.

De még a formális változtatások is elfogadhatóak lennének – írja Fukuyama –, elvégre a brit miniszterelnöknek is van hagyományosan annyi hatalma, mint amennyit most a magyar kormány kapott; a londoni jegybank, a Bank of England függetlenségét pedig csak 1998-ban teremtették meg. A gond az inkább a japán-amerikai politológus szerint, hogy a rossz szándék már abban kiütközött, ahogyan az alkotmányt átdarálták tavaly az Országgyűlésen.

Fukuyama következtetéseket is levon: így például azt, hogy a mai Európában a legfontosabb intézményes fékek egy részét az Európai Unió és a szélesebb értelemben vett nemzetközi közösség biztosítja. Vagy például azt: „rossz szereplők még a legjobban megtervezett intézményeket is leépíthetik".                 

Francis Fukuyama