Végre valami hivatkozási alapjuk is lehet azoknak, akik azt suttogják, hogy az egész Európai Uniót fenyegető görög válság megoldása az lenne, ha a mediterrán országot kipenderítenék az eurozónából. Erre szolgáltatott ugyanis vidám precedenst az az olasz kisváros, Filettino, amelynek vezetősége úgy döntött, nem hajol meg a Rómából érkező parancsok előtt, és ahelyett, hogy engedne a rákényszerített megszorításoknak, inkább a függetlenség útjára lép.

Ez meg is történt. A fővárostól mintegy száz kilométerre keletre fekvő, 550 fős településnek már nemcsak hogy saját címere és éteri birodalma van - a Filettinói Hercegség honlapja -, de önálló pénzneme is, a fiorito, amelynek bankjegyein egyéb híján a jelenlegi polgármester, Luca Sellari arcképe díszeleg. A fiorito szerte a falucskában kedvelt fizetőeszközzé vált; szuvenírként még az eddig csendes utcák nyugalmát felverő turisták is szívesen megveszik.

A függetlenség egyébként Sellari ötlete volt. Ha ugyanis életbe lépnek a kormány által elfogadott megszortások, az azt jelenti, hogy Filettinónak költségmegtakarítási okokból össze kell olvadnia a szomszédos Trevi nel Lazióval, a polgármester pedig elveszíti a munkáját. Ez a sors egyébként több száz önkormányzati testületet fenyeget szerte Olaszországban; bár Róma a kisebb önkormányzati testületek felszámolásával és nagyobb településekbe való beolvasztásával is kímélné a rogyadozó költségvetést, az emiatti felhördülés azonban akkora, hogy még az is elképzelhető, hogy Silvio Berlusconi miniszterelnöknek és kabinetjének visszavonulót kell fújnia az ügyben. (Olaszország nemrég fogadott el egy 45 milliárd eurós megszorító csomagot, amelytől a kabinet 2013-ra a költségvetési egyensúly megteremtését reméli.)

Filettino addig is hátradőlve élvezheti a neki járó tizenöt percnyi hírnevet: Sellari irodájában holand és orosz tévécsatorna is járt már. Ahogy a polgármester mondja: Itália egykor hercegségek és köztársaságok tucatjaiból állt. Ha San Marinónak sikerült túlélni, nekünk miért ne?