Aymeric Chauprade Pierre Andrieu / AFP

A szélsőjobboldali politikus éppen Moszkvába sietett, az egyébként a melegjogokkal szemben fellépő Családok Világkongresszusa rendezvényére, amikor a minap egy telefoninterjú erejéig a Népszabadság rendelkezésére állt. „Mi különös van ebben? Geopolitikai kutatóként sok helyre meghívnak, hamarosan Kínába megyek. De valóban rendszeres visszatérő vendége vagyok Moszkvának, most éppen a dumába készülök, a családok védelmében fellépő eseményre” – mondta az idejét Párizs, Strasbourg és Brüsszel mellett Béccsel is megosztó négygyermekes családapa.

Az osztrák fővárosban az ottani Szabadságpártot és általában az európai szélsőjobbot is felvonultató rendezvények felszólalójaként is feltűnt. Nem rejti véka alá, hogy egy új világrend úttörőjét látja az orosz elnökben. „Nagyon jó, hogy Vlagyimir Putyin az orosz államfő, aki gazdaságilag és geopolitikailag is meg tudta újítani országát, s most annak stratégiai érdekeit is kimérten és racionálisan védelmezi” – hangoztatta Chauprade.

Szerinte Moszkvának nem célja, hogy annektálja Kelet-Ukrajnát, csak éppen „a kisebbségek védelmében lép fel a törvénytelen kijevi államcsínyre adott válaszként”. És olyan, föderalizált Ukrajnát akar, amely nem csatlakozik a NATO-hoz. Putyin ukrajnai célja ezzel legalább világos, teszi hozzá, nem úgy, mint a Nyugaté, „Washingtoné, Hollande elnöké vagy Cameron úré”.

Fogolycsere Donyecknél. Az ukrán erők és az orosz szeparatisták – nemzetközi megfigyelők jelenlétében – 38-38 hadifoglyot engedtek szabadon Marko Djurica / Reuters

– A felelősség egyfelől történelmi: a hozzá nem értő és korrupt ukrán vezetés nem úgy irányította az országot, ahogyan kellett volna. Másrészt az amerikaiak, illetve az Amerika-barát körök beavatkozásáé: ők a NATO-ba akarták bejuttatni Kijevet, és a saját embereiket helyezték az ország élére. Ez tehát az ukrán válság kettős oka – állítja Chauprade, akit egyébként 2009-ben éppen Amerika-ellenes megnyilvánulásai miatt fosztott meg Hervé Morin, az akkori jobbközép francia védelmi miniszter a katonai akadémián elfoglalt katedrájától.

Francois Thual, a szabadkőműves nagymesterként is emlegetett francia geopolitikai gondolkodó fiatal tanítványa ugyanis, úgy találták, átlépett egy határt az Egyesült Államok és a globális hegemónia bírálatával, miközben Párizsban azért mégiscsak egy NATO-tagállam katonatisztjeit képzik. Az erős, a globalizációval dacoló, nemzetközpontú szuverén állam: ez ennek a gondolkodói körnek a politikai ideálja.

Chauprade a Philippe de Villiers nevével fémjelzett, viszonylag marginális szuverenista mozgalom berkeiből indult, majd nyergelt át a Nemzeti Frontra, amely ma a legegységesebbnek mondható a vezető francia pártok közül. Az „ultramarinkék lista”, ahogy nevezték, megnyerte a májusi európai parlamenti választásokat, és a párizsi listavezető Chauprade mellett még 23 pártbélijét juttatta strasbourgi mandátumhoz.

Immár e minőségében Chauprade nemcsak főnöknőjével, hanem európai képviselőtársával is összekülönbözött, amikor Marine Le Pen a Le Monde hasábjain nyilvánosan elhatárolódott a „brutális javaslattól”, miszerint Chauprade „kiiktatná” a francia dzsihadistákat.

„Nem szájkaratézom Marine Le Pennel. Nem a fizikai megsemmisítésükről beszéltem nyilván. Egy tízoldalas leírt szöveg egyetlen fordulata ez. Magát a dolgozatot 90 százalékban még Marine apja, Jean-Marie Le Pen is dicsérte, amikor külön ezért felhívott, és a lánya is egyetért annak nagy részével. Tény, hogy harcot kell folytatnunk az Iszlám Állam ellen, amelynek soraiban sajnos sok francia iszlamista is harcol” – mondta Chauprade, majd elnézést kért: indult a gépe Moszkvába.