Fico Pozsonyban tartandó évértékelő beszéde során jelenti be a kormánypárt, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) elnökségének döntését arról, hogy ki lesz a párt államfőjelöltje a jövő tavaszi elnökválasztáson. Szerdán a pozsonyi lapok már kész tényként kezelték, hogy az Irány-Szociáldemokrácia jelöltje Fico lesz, s egy ilyen bejelentés valóban nem számítana meglepetésnek, hiszen arról már hónapok óta spekulál a sajtó. Bár az indulását firtató kérdésekre a miniszterelnök ez idáig kitérő válaszokat adott, várható jelölését a kormányhoz közeli - igaz, nevüket nem vállaló - források többször is megerősítették a sajtónak.

A HN információ szerint a szlovák kormánypárt vezetői köreiben már az is nyilvánvalóvá vált, hogy az államfői posztra való jelölése után Ficót Pavol Paska parlamenti elnök követi majd a kormányfői székben. Paskát állítólag maga Fico javasolta utódjának.

A jelenlegi házelnököt, aki nem kommentálta a HN információit, nem tartja jó kormányfőjelöltnek a pozsonyi sajtó, amelynek politológusokkal egybehangzó véleménye szerint Pavol Paska nem eléggé közkedvelt, s nem karizmatikus politikus. A kormánypárton belül állítólag az a lehetőség is felmerült, hogy Robert Ficót a kormányfői székben a meglehetősen közkedvelt politikusnak számító Robert Kalinák kövesse, ám a jelenlegi belügyminiszter elutasította ezt a lehetőséget.

A lap úgy tudja: a baloldali kormánypárt, az Irány-Szociáldemokrácia élén Marek Madaric jelenlegi kulturális miniszter váltja majd Ficót. Marek Madaric, megnyilatkozásai alapján, a kormánypárt vezető politikusai közül a nemzetileg leginkább elkötelezettek közé tartozik, s az Irány-Szociáldemokrácia egyik fő ideológusának számít. Politológusi vélemények szerint ugyanakkor ő sem elég karizmatikus egyéniség ahhoz, hogy a jelenlegi csúcson tartsa pártját.

Háttérinformációk és szakértői vélemények szerint az is elképzelhető, hogy a kormánypárt Fico mellett egy másik államfőjelöltet is indítana, Miroslav Lajcák jelenlegi külügyminiszter személyében. Ez szokatlan lépés lenne, de a párt vezetése így biztosíthatná, hogy az államfőválasztás esetleges második körébe csak az ő jelöltjeik jussanak be. Ez valóban valószínű eredménynek tűnik, tekintettel arra, hogy az ellenzéki pártok nem egyeztek meg közös államfőjelölt személyében, s az eddig ismert jelöltek egyike sem számíthat kiemelkedő arányú támogatásra.