Pár hónappal később a Nemzeti Tanács exelnöke, Korhecz Tamás adott nagyinterjút egy független magyar hetilapnak, amelyben a VMSZ-en belüli frakcióharcokról számolt be, ezekkel magyarázva háttérbe szorulását. A nyílt pártellenzékiség bejelentése után nem sokkal lemondott minden nemzeti tanácsbeli pozíciójáról Korhecz hatalmi riválisa, Pásztor István VMSZ-elnök egyik legközelebbi szövetségese, a kulturális és médiaügyekben jelentős befolyással rendelkező írónő, Lovas Ildikó, majd megalakult – a pártellenzékiek és a hozzájuk kívülről csatlakozó szimpatizánsok részvételével – a Magyar Mozgalom, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy középtávon a VMSZ kihívójává lehessen.
Ebbe a mozgolódásba érkezett a hír a nyáron arról, hogy a magyar kormányzat által kezdeményezett Wekerle-terv keretében szétosztani tervezett vajdasági vállalkozásfejlesztési célú kedvezményes hitelekből feltűnően nagy arányban részesültek volna egy nyilvánosságra került előzetes elgondolás szerint VMSZ-hez közeli nagyvállalkozók.
A gyanús összefonódásokat a Jobbikhoz közel álló alfahir.hu tárta fel, itthon a hír elsikkadt, odaát viszont igen nagy mértékben borzolta tovább az amúgy is zaklatott kedélyeket.
Ebben a hangulatban következett be az egyetlen, az MNT tulajdonában lévő magyar nyelvű szerbiai nyomtatott napilap, a Magyar Szó újságíróinak és szerkesztőinek lázadása főnökük, Varju Márta főszerkesztő ellen, akit még 2011-ben neveztek ki, miután elbocsátották állásából a pártoktól független újságírással kísérletező elődjét.
Az újságírók tekintélyes része nyílt levelekben követelt több szabadságot munkája végzéséhez.
Ezek voltak az előzményei Varju október eleji bejelentésének, hogy leváltja a Magyar Szó kulturális melléklete, a Kilátó szerkesztőjét, Kontra Ferenc József Attila-díjas írót és az ő munkáját egy fiatal, a szerkesztőségbe kívülről érkező irodalmár, Patócs László veszi majd át. Döntését a főszerkesztő nem indokolta.
Patócs az Újvidéki Egyetem magyar tanszékén dolgozott tavalyig, akkor azonban nem hosszabbították meg a szerződését. Ügye egy másik vajdasági hadszíntérre vezet el, két oktatói csoport évtizedes harcához, amelyek közül az egyik befolyása alá vonta a tanszéket, a vajdasági magyar tanárutánpótlás életfontosságú színterét, amely a szerb egyetemi struktúrához tartozik, a kevés olyan magyar kulcsintézmény egyike tehát, amely független a Nemzeti Tanácstól. Patócs a másik, a vesztes „táborhoz" tartozott.
A Kontra és Patócs közötti csere bejelentése remek alkalom volt arra, hogy a két front összekapcsolódjon: Kontra a „belső ellenzéki" Magyar Mozgalom honlapján tiltakozott leváltása ellen, azzal vádolva Patócsot és huszonéves, pályakezdő irodalmár barátait, hogy az informális befolyását szerinte megőrző Lovas Ildikó és így a VMSZ „rohambrigádjaként" foglalják el a vajdasági kulturális élet fontos pozícióit. Az érintettek tiltakoztak Kontra vádjai ellen, jelezték, hogy az eljárást maguk is helytelenítik.
Némileg meglepő módon a három évvel ezelőtt menesztett főszerkesztő, Pressburger Csaba is lényegében helyesnek tartja utóda, Varjú döntését, csak arról nincs meggyőződve, hogy valóban az ő döntése lett volna.
Lapunknak nyilatkozva úgy vélte, hogy bár Kontrának komoly érdemei is vannak, „nem tesz jót egyetlen kiadványnak sem, ha 12 évig ugyanaz a személy szerkeszti. A Kilátón már régóta eluralkodtak a rutin és a fásultság jelei. Érdektelenné vált, arról nem is beszélve, hogy számos fontos vajdasági szerző kiszorult belőle". Patócsról viszont úgy látja, hogy meg tudná haladni szerkesztőként a sérelmi szembenállások rendszerét. Ugyanakkor – sokakkal együtt - ő is nehezen tudja elképzelni az előzmények ismeretében, hogy a főszerkesztő önállóan, politikai befolyásolás nélkül határozott volna a szerkesztőváltásról.
Ha előzményei nem is, politikai következményei bizonyosan lettek a cserének: a Nemzeti Tanács az újság ügyeiben illetékes testületének tagjai, továbbá a lapigazgató és a főszerkesztő október 12-én informális megbeszélést folytattak a kialakult helyzetről, amelynek eredményéről a Magyar Mozgalomhoz köthető tagok sajtóközleményt adtak ki. Eszerint Kontra leváltását „befagyasztják", amíg nem találják meg utódát a szerkesztőségen belül. Kérdés, hogy egy informális megbeszélésen hogyan születhetnek félig-meddig hivatalosan bejelentett döntések, és hogy egy szerkesztő személyéről miért tanácskozik egy politikai testület egyáltalán.
A testület elnöke a közlemény kiadása után súlyosan összekülönbözött a közlemény kiadóival, felelősségre vonta őket, az érintettek pedig tiltakozásképpen – szóban - lemondtak testületi tagságukról: vagyis újabb nyílt és goromba konfliktussá dagadt a szerkesztőváltás a VMSZ és lassan formálódó ellenzéke között.
|
Korhecz Tamás (az első sorban jobbra) a Magyar Mozgalom alakuló ülésén. Háttérbe szorították
Rosta Tibor / MTI |
Az anyaországi szemmel nézve jelentéktelennek tűnő ügy tekintélyes hullámokat vetett, mivel ennek a kicsi, bő 200 ezres magyar közösségnek minden orgánuma és intézménye kivételesen fontos, a Magyar Szónak pedig végképp nincs párja a szűkös magyar médiatérben.
A kevés lehetőség, a konkurens intézményesség hiánya a politikai konfrontációkat nagy erővel löki a szimpla hatalmi rivalizálás irányába.
Jelenleg pedig legalábbis kérdésesnek tűnik, hogy a Magyar Mozgalom valódi riválisa lesz-e a mindenkori szerbiai és magyarországi erőviszonyokhoz rugalmasan idomuló VMSZ-nek, vagy megmarad a háttérbe szorított káderek revanskísérletének.
Az ismétlődő káderpolitikai összecsapások pedig azzal fenyegetnek, hogy rövid úton tönkreteszik az amúgy is súlyos válságban lévő vajdasági magyarság intézményeit és tovább erősítik a fiatal magyar értelmiség amúgy is riasztóan erős, szinte megállíthatatlannak tetsző elvándorlását.
Magyarország átható közönye sem jó jel. A szerb sajtót ez az ügy is jóval előbb érte el, mint a magyart: majdnem mindig ez a helyzet.
