|
| David Cameron, Angela Merkel, Fredrik Reinfeldt és Mark Rutte. Egy csónakban eveznek REUTERS/Anders Wiklund/TT New Agency |
Az idei „listavezetői" rendszerrel azonban az EP vérszemet kapott, és szeretne jobban beleszólni a döntésbe: ezt Németországban a sajtó és maga a CDU is pártolná, mondván, akkor mire volt jó az egész EP-választási kampány listavezetőkkel, csúcsjelöltekkel, tévévitákkal?
A tanácskozáson részt vevő másik három politikus gyakorlatilag kezdettől ellenzi Juncker jelölését, de eltérő okokból: David Cameron szerint Juncker túl föderalista, és a 80-as évek embere, de őt nem is kötné semmilyen pártfegyelem, mert pártja nem az Európai Néppárthoz tartozik. Ha Juncker lenne az EB elnöke, akkor Nagy-Britanniában előbbre kellene hozni az uniós tagsággal kapcsolatos népszavazást – fenyegetőzött, bár nem tudni, hogy erre hogy is lenne lehetőség még a 2015. májusi parlamenti választások előtt.
A svéd Fredrik Reinfeldt pártja viszont az EPP része, neki az egész listavezetői rendszerrel és az Európai Parlament szerepének erősödésével kapcsolatban vannak fenntartásai. A liberális holland Mark Ruttével együtt azt vallja, hogy az EB elnöki posztjáról szóló döntést semmiképpen sem lehet kivenni az állam- és kormányfők kezéből.
A hírügynökségek szerint Cameron korábban telefonon beszélt Orbán Viktorral és Matteo Renzi olasz kormányfővel, hogy megtámogassák az álláspontját – ezek a politikusok azonban nem kaptak meghívót a minicsúcsra. Orbán esetében ennek az lehet az egyik oka, hogy ő főképp személyes, nem pedig koncepcionális ellentéteket fogalmazott meg Junckerrel szemben. (A luxemburgi politikusok bírálták korábban magyar kormányt – vetette a szemükre.) De az sincs kizárva, hogy egyszerűen nem tartják olyan súlyúnak a magyar kormányfő véleményét, hogy érdemesítsék a meghívásra.
A világ 10 legversenyképesebb országa között van az a négy állam, amelynek vezetőit meghívták a harpsundi minicsúcsra – mondta lapunknak a svéd kormányfői hivatal szóvívője, amikor arról kérdeztük: miért pont ezek a vezetők gyűltek össze Európa jövőjéről és többek között az Európai Bizottság elnöki posztjáról tárgyalni. Ők mind az európai versenyképesség növelését, a munkahelyteremtést és az uniós költségvetés reformját sürgetik.
A megbeszélések után tartott sajtótájékoztatón kiderült, hogy a négy politikus arra a megállapodásra jutott, hogy előbb egyfajta programot szeretnének látni, és csak utána beszélnek konkrét személyi kérdésekről. Merkel ugyanakkor ismét kiállt Juncker mögött, de finoman mindenki figyelmeztetett arra, hogy a lisszaboni szerződés mit ír elő: a bizottság elnökét az Európai Tanács jelöli, de a jelöltnek el kell nyernie az Európai Parlament többségének támogatását. Ezért tiszteletben kell tartania egymást a két intézménynek, a vitákat európai módon és nem fenyegetőzéssel kell rendezni. Az is jó lenne, ha a Tanács és a Parlament közös célkitűzéseket fogadna el a következő öt évre, vagyis egy irányba húzna. Rutte sem zárkózott el Junckertől, csak annyit mondott, hogy szerinte nem lehet automatizmusnak tekinteni a luxemburgi politikus elnöki jelölését. Cameron is visszavett kicsit a korábbi harciasságából. Már nem azt emlegette, hogy esetleg előrébb kellene hoznia a népszavazást a brit EU-tagságról, csupán megismételte, hogy arra 2017 végén kerülhet sor, a kimenetelére azonban hatással lehet, hogy most milyen döntések születnek – mondta. Hangoztatta azt is, hogy a listavezetői (Spitzenkandidat) rendszerrel szemben neki is komoly kifogásai vannak, annak ugyanis nincs semmi legitimitása Nagy-Britanniában.
Azt már mindenki biztosra veszi, hogy ismét háttéralkuk köttetnek majd, Ha Merkel mégis kihátrálna Juncker mögül, akkor ahhoz valamit kellene cserébe kapnia. Erre persze van lehetősége, hiszen egy csomagban döntenek majd bizottság és a az európai parlament elnökéről, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnökének Lady Ashton külpolitikai főképviselő utódjáról. Vagyis a hátsó szobákból ugyan valamelyest kijönnek, de teljesen átlátható döntések nem lesznek. Ebben a történetben legfeljebb azok lehetnek királycsinálók, akik most a svédországi csúcson ott vannak - mondta lapunknak Balázs Péter volt külügyminiszter és uniós biztos. Ilyenkor ugyanis az is latba esik, hogy mely ország mekkora, milyen gazdasági súlya van, és az sem utolsó szempont, hogy nettó befizető és régi tagállam-e. Az újak közül legfeljebb Lengyelország véleménye lehet fontos.
