A gépészmérnök végzettségű magyar férfi feleségével, Agnes Füllerrel együtt még 1957-ben emigrált a dél-amerikai országba, ahol hamar komoly tekintélyre tett szert bányaipari berkekben, olyannyira, hogy a chilei Nemzeti Bányászati Társaság (Enami) tanácsadója lett. Az Enami egyik kiadványából kiderül, hogy Kemeny először az akkor még jó üzletnek számító vasérc-kitermelésben utazott.

A hetvenes években a vasérc már nem jelentett olyan jövedelmező üzletet, így Kemeny a részben magyar kötődésű, ezüsttermelésben érdekelt Klein családdal társult, és egészen a nyolcvanas évekig az ezüstből származott jövedelme. Ezután talált rá a Copiapo közelében lévő San José-i és San-Antonio-i, rezet és aranyat rejtő lelőhelyekre, és az itt lévő földi kincsek kiaknázása céljából megalapította a San Esteban (Szent István) Bányaipari Vállalatot, amelybe belépett két fia, Emérico és Marcelo is. Nem sokkal később, 2000-ben Jorge Kemeny meghalt, és akkor kezdetét vette a "katasztrófák sorozata" - meséli egy, a család történetét jól ismerő személy.

A vállalatot megöröklő két fiú kezdetben fele-fele arányban volt tulajdonos, majd néhány évvel később a rendszeres összetűzések miatt Marcelo megvásárolta testvére tulajdonrészét, és egyedül vitte tovább az üzletet. Később pedig maga mellé vette feleségének testvérét, Alejandro Bohn Berenguert, aki azóta is a santiagói székhelyű vállalat ügyvezető igazgatója.

A cég első rossz üzleti lépése az volt, hogy a kilencvenes évek végén, amikor a réz ára leesett, megállapodást kötött a chilei állami bányaipari vállalattal, hogy az rögzített áron vásárolja fel tőle a kibányászott rezet és aranyat.

"A réz árát 10 dollárban, míg az aranyét 320 dollárban rögzítették, de nem sokkal később a nemzetközi piacon óriásit ugrott ennek a két fémnek az ára. Súlyosbította a problémát, hogy ezzel párhuzamosan be kellett zárni a bányát egy baleset miatt, és mivel a termelés szünetelt, a San Esteban a megállapodásban szereplő vállalások teljesítése érdekében kénytelen volt magas áron rezet és aranyat vásárolni, és azt a jóval alacsonyabb, fixált áron eladni. Ez siralmas helyzet volt" - szerepel az egyik forrásban.

A bányát 2004 márciusában záratták be a hatóságok, miután az egyik munkás életét vesztette egy földomlás következtében. Az ügy ellentmondásossága, hogy néhány hónappal a történtek után a nemzeti bányászati társaság kitüntetésben részesítette Kemenyt addigi pályafutásáért és a szektor fejlődését támogató munkájáért. A lelőhely újranyitását 2008-ban végül engedélyezte a bányászati szabályozásért felelős hivatal (Sernageomin).

Az augusztus 5-ei szerencsétlenség miatt most Kemeny és Bohn ellen is vizsgálatot indított az államügyészség, mivel, mint kiderült, a bánya újfent nem felelt meg a biztonsági előírásoknak.

Az ügy kapcsán érdemes említést tenni a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Leonardo Farkas Kleinről (a már említett Klein család egyik tagjáról), aki a San José-i bánya közelében lévő Santa Fé-ben bányatulajdonos, és a minap ötmillió pesót, azaz nagyjából 9800 dollárt ajánlott fel minden egyes mélyben rekedt vájár családjának. A rendszeresen adományozó Farkas továbbá elindított egy pénzgyűjtő akciót is azoknak a bányászoknak a támogatására, akiknek sikerül élve kijutni a föld mélyéből.