Igaz, a világ legnagyobb segítő csoportja, a több mint húszezer tagot számláló SNAP egy másik vezetője, Mary Caplan így foglalta össze ezt a közleményében: „Az elmúlt kétezer évben két pápa találkozott néhány tucat áldozattal. Nagyon kevés változott. Egy tucat pápa találkozhatna több száz áldozattal, és akkor is nagyon kevés változna. Az efféle események a Vatikánnak közkapcsolati próbálkozások, a többieknek figyelemelterelő placebók. Átmeneti, de hamis reménnyel szolgálnak.”
Nem csak az érdekképviseleti szervezetek bírálják az egyházat a szexuális bántalmazás napvilágra került esetei miatt, amelyek az elmúlt évtizedben világszerte felbukkantak a hírekben. Lesújtó jelentést adott ki az idén az ENSZ gyermekjogi bizottsága is, amely szerint a Vatikán a katolikus egyház hírnevének megőrzését rendre a gyermekek védelme fölé helyezi.
|
Ference pápa a vatikáni Szent Péter téren
Giampiero Sposito / Reuters |
A világszervezet leírja, hogy – az eltussolás érdekében – az elkövetőket gyakran küldik egyik plébániáról a másikra, országon belül vagy akár külföldre is. A jelentés követeli, hogy azonnal távolítsák el a papság soraiból azokat, akik közismerten vagy gyaníthatóan gyermekeket abúzáltak, és adják át őket a rendőrségnek.
Fokozta a felháborodást, hogy – miután a Vatikán elfogadhatatlannak minősítette az ENSZ-jelentést – Ferenc pápa egy interjúban így fogalmazott: „A katolikus egyház talán az egyetlen közintézmény, amely átláthatósággal és felelősséggel járt el. Senki sem tett többet.”
Ami a konkrét intézkedéseket illeti, Ferenc márciusban létrehozott egy nyolcfős vatikáni bizottságot, amely a szexuális visszaéléseket hivatott kivizsgálni. – Ez a bizottság majdhogynem becsapás. Azt a benyomást kelti, hogy a pápának több információra van szüksége a cselekvéshez. Szerintünk éppen eleget tud, végre tennie is kellene valamit – válaszolta a Népszabadság kérdésére Barbara Blaine.
Cselekvés és elszámoltatás: ez áll a vita középpontjában. „Mindent meg kell tennünk, hogy hasonló bűnök soha többé ne forduljanak elő” – hangsúlyozta a katolikus egyházfő, aki összesen hat (két ír, két brit és két német) bántalmazottal beszélgetett a Vatikánban. Ám a megelőzéshez jó néhány lépés még hátra van.
– A pápának meg kellene büntetnie a püspököket, akik cinkosként segítettek a szexuális bántalmazások elhallgatásában, az elkövetők áthelyezésében. Nyilvánosságra kellene hoznia minden hitelesen megvádolt elkövető személyazonosságát. Meg kellene jutalmaznia a visszaélések bejelentőit, és bátorítania az áldozatokat, hogy beszéljenek – sorolta a SNAP elnöke. Fontosnak nevezte azt is, hogy a nyomozással mindig az egyháztól független tisztségviselőket bízzanak meg.
„Az eseteket továbbra is eltussolják, önnek megvan hozzá a hatalma, hogy ezt megváltoztassa” – közölte a 43 éves, ír nemzetiségű Marie Kane a pápával. Ő az egyetlen, akinek a neve nyilvánosságra került a hét eleji találkozó után.
A katolikus egyházon belüli szexuális abúzus ellen küzdő szervezetek éppen azt kifogásolják, hogy az elmúlt években túlélők jó néhányszor egyeztettek már bíborosokkal és püspökökkel, aztán nem történt semmi, az egyházi elöljárók semmilyen jelentős változásról nem határoztak. Az érdekvédők ezért azt tanácsolják az áldozatoknak, hogy – a katolikus vezetők helyett – forduljanak inkább rendőrökhöz, ügyészekhez és újságírókhoz: így remélhetőleg több gyermek lesz biztonságban.
