Elnök lenne Mubarak 2.0 is
Akár az új politikai elitnek szánt fricskaként is felfogható, hogy pillanatokkal – fél órával – a vasárnapi határidő lejárta előtt, de jelöltette magát az elnökválasztáson Egyiptomban Omar Szulejmán, a tavalyi forradalomban megbuktatott Hoszni Mubarak exelnök hírszerzési főnöke. A konzervatív iszlamista Muzulmán Testvériség elnökjelöltje, Khairat al-Shatir a Reutersnek azt mondta, a forradalomra nézve sértő, hogy Szulejmán indul, ha pedig nyerne is, az új felkeléshez vezet a 80 milliós országban.
Bár a testvériség korábban azt ígérte, hogy maga nem állít jelöltet az elnökválasztásra, március 31-én mégis megtette, azzal indokolva a 61 éves milliomos üzletember Shatir indítását, hogy a parlament „képtelen megfelelni a forradalom elvárásainak". Ez a kritika egyébként inkább a hadseregről és az Egyiptomot jelenleg irányító Legfelsőbb Katonai Tanácsról (SCAF) szól, semmint az új törvényhozásról, amelyben a többi iszlamista párttal együtt a testvériség politikai szárnyának, a Szabadság és Igazság Pártnak kétharmados többsége van a törvényhozásban. Ha Shatir megzerzi az államfői posztot – amire van is esélye –, akkor a testvériség jobban tudja érvenyesíteni befolyását a hatalomhoz makacsul ragaszkodó tábornokokkal szemben.
Az Egyiptomot Mubarak lemondása óta irányító SCAF azt ígéri, az elnökválasztás után átadja a hatalmat a polgári kormányzatnak, ám amit eddig ennek érdekében kellett volna tennie, abba rendre csak nyögvenyelősen ment bele. A hadsereg kezében pedig nem kevés hatalom összpontosul. Annak ellenére, hogy az elnökválasztás megnyerésével a Muzulmán Testvériség „mindent vihet”, a Reuters előtt Shatir óva intett attól, hogy az iszlamista mozgalom valódi összeütközésbe kerüljön a hadsereggel, sőt, a fegyveres erők fejlesztése mellett foglalt állást.
Az óvatos megfogalmazásból Szulejmánnak azonban már nem járt ki: Shatir élesen bírálta a volt kémfőnök indulását a májusi-júniusi elnökválasztáson. „Szulejmán nagy hibát követett el. Csakis csalással nyerhet, és ha ez így is történik, újra kitör a forradalom” – fogalmazott keresetlenül a Muzulmán Testvériség jelöltje.
A május 23-án kezdődő elnökválasztáson egyébként összesen 23 jelölt indul, és nem Szulejmán az egyedüli, aki a Mubarak-rezsim alatt benne volt a nagypolitikában: megméreti magát Mohamed Safik exminiszterelnök és Amr Mussza volt külügyminiszter is. A régi rend képviselőinek népszerűségére jellemző egyébként, hogy Szulejmán csak pénteken nyilatkozott indulási szándékáról, és villámgyorsan sikerült összegyűjtenie az induláshoz szükséges 30 ezer aláírást. Hívei rohama miatt csak testőrök és katonák gyűrűjében tudta leadni papírjait a választási bizottságnak.
A 75 éves Szulejmán – akit Mubarak szinte a bukás előtti pillanatokban nevezett ki alelnökének – régi motorosnak számít a Közel-Keleten. Tizenkilenc évesen csatlakozott a hadsereghez, a Szovjetunióban kapott kiképzést, majd részt vett az 1967-es hatnapos, illetve az 1973-as Jom Kippur-háborúban. Így komoly támogatottsága van a hadseregben, amely nélkül politikai karrierről Egyiptomban senki sem álmodhat. 1991-ben került a katonai hírszerzés élére, két évre rá pedig már az általános hírszerzést vezette. Harcedzett közvetítőnek számít, nemcsak Izrael és a palesztinok, hanem a palesztin frakciók között is közvetített. Ami kínos lehet számára, hogy állítólag része volt a CIA hírhedt terroristajáratainak fogadásában és a foglyok vallatásában is, a Tahrír téri tüntetőknél tavaly pedig azzal húzta ki a gyufát, hogy külföldi érdekek érvényesítésével vádolta meg őket. (El is keresztelték Mubarak 2.0-nak gyorsan.)
Akárhogy is, Szulejmán a világ egyik legnagyobb hatalmú kémje. A Foreign Policy magazin az izraeli Moszadot irányító Meir Dagannál is előkelőbb helyre sorolta. És ha ez nem lenne elég, még Amerika is elégedett vele.
